DETMOLDER GRAT – HOCHALMSPITZE

Ausztria, Karintia, Magas-Tauern Nehézség: C
detmold fokep Hegység, csúcs, fal:
Ankogel-csoport, Hochalmspitze 3360 m
Kiindulópont
Göskarspeicer tó alatti parkoló, 1640 m
Teljes szintkülönbség:
1720 m
Mászás:
500 m
Időtartam:
A parkolótól a Giessener Hüttéig: 1,5 h
Innen a beszállásig: 3-3,5 h
A mászás a csúcsig: 1-1,5 h
Lefelé a Steinerne Mandln felé a házig: 3,5 h
Innen a parkolóig: 1 h
Összesen: 9,5-10,5 h

Kiépítés
Rossz Tűrhető Jó Kiváló
Fekvés: déli
detmold atnez wagntempmap1

Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
Autóval a Hegyeshalom-Bécs-A1 autópálya, majd A2, S6 Leoben felé, innen Murau érintésével érjük el az A10 autópályát, amelyen délnek fordulva jutunk Gmündig. Itt jobbra betérünk a Maltatalba. Malta után Koschach-nél egy keskeny erdei úton balra fordulunk a Gösgraben völgybe. Ennek felső végén, a víztároló (Göskarspeicher) gátja alatt találjuk a parkolót. Innen gyalog kb. másfélóra alatt gyalogolunk föl a 2215 m-en lévő Giessener Hüttéig.
A hüttétől a Winkelscharte felé indulunk az 519-es úton. A Steinerne Mandln felé vezető út jobbra ágazik ki (lejöveti út). Az ösvényt patakátfolyások, sziklás-törmelékes terep, följebb nyáron is hómezők jellemzik. A Winkelscharténél (2856 m) jobbra fordulunk, itt kezdődik a Detmolder Grat útja.

A túra leírása:
A Winkelscharte után köves, törmelékes gyaloglóterepen, helyenként „tátrai” módon úttá rendezett kőtömbökön haladunk. A hőfoltok egyre gyakoribbá válnak majd egy kisebb lemászás után, a csúcstömb alatt elérjük a csúcs alatti Trippkees gleccser felső, csaknem a gerincig érő nyelvét. Ezen a szakaszon általában hó borítja, de az aktuális viszonyoktól függően szükség lehet hágóvasra, jégcsákányra. A hónyelv végén a tábla alatt drótkötelet találunk, itt kezdődik a mászás.
A csúcstömbön vezetett út nagyrészt biztosított (B, B-C), de itt-ott, könnyebb részeken drótkötél nélküli szakaszokkal is találkozunk. Törmelékes, sziklás, kisebb felszökésekkel tarkított „kőbányában” mászunk a hegy déli letörésén és olykor a gerincen. Havas, jeges szakaszok mindig előfordulhatnak. A felső részen számottevő a mélység a déli oldal gleccsere felé. Jókora kőtömbök között érjük el a csúcsot, amely maga is egy merész, kőtömbökből álló kiemelkedés, méretes kereszttel. A csúcsról szép kilátás nyílik az Ankogelre és a Magas-Tauern hegyvilágára.

Lemenet:
A feljöveti úton is visszaereszkedhetünk, de érdemesebb a Steinerne Mandln útját választani. Ez a lemeneti út is hosszú, fáradtságos, de látványos és izgalmas. Előbb hosszan kelet felé haladunk a hegy széles gerincén. A sziklákra festett jelekkel jelzett út helyenként szinte elvész a nyaktörően egymásra halmozott, fagy repesztette sziklák sivár tengerében. Néha mászni is kell, majd egyre inkább a kőtörmelékké válik a főszerep. Ha elveszítenénk a jelet, elég, ha belőjük a Steinerne Mandln különös sziklatornyait – ezek előtt kell a gerinc északi oldalát elérnünk. A sziklatornyok előtt az északi oldal havas-jeges lejtőjét harántoljuk, majd a jelzés egy perem mögött tűnik el. Ezen átpillantva elsőre meghökkentő a látvány: a sziklatornyok lábánál egy félköríves sziklakatlan függőlegesnek tűnő sziklafalának tetején állunk, az újra megjelenő drótkötél pedig egyenesen ebbe vezet meredeken lefelé. Alattunk a havas gleccser. Az ereszkedés valóban meredek, de a sziklafal valójában tagolt, a drótkötél párkányokon, peremeken és kisebb letöréseken (max. C) vezet lefelé, egyre közelebb a sziklakatlan aljához fekvő meredek hólejtőhöz. A falról a hóra való ereszkedés az út kritikus pontja és erősen függ a hóhelyzettől. Kötél, hágóvas és jégcsákány bármikor szükséges lehet itt is.
A hólejtőt elérve óvatosan ereszkedünk lefelé, majd pár tíz méter után a meredekség csökken, lassan gyaloglótereppé válik alattunk a lejtő. Innen már viszonylag egyszerű sziklás, törmelékes, itt-ott havas-jeges terepen, számtalan kisebb-nagyobb vízfolyást keresztezve érünk vissza a Giessener Hüttéhez.

Megjegyzés:
Ezt a nagyon szép, biztosított magashegyi túrát célszerű legalább két naposra tervezni, és az első éjszakát a barátságos Giessener Hüttében tölteni. Másnap reggel innen indulva is épp eléggé kimerítő lesz a túra. Teljes alpesi magashegyi felszerelés szükséges (kötél, hágóvas, jégcsákány), és stabil időjárási körülmények egész napra! A csúcs alatt gondot tud okozni a hó vagy jég alá került drótkötél: ha ez nehezebb, kitettebb szakaszon történik, akár visszafordulhatunk, vagy kötélbiztosítással oldható meg a helyzet – semmiképp ne kockáztassunk itt egy biztosítatlan kicsúszást! A másik kritikus hely a Steinerne Mandln alatti sziklakatlanban a szikla és a hólejtő közötti átkelés. Itt olykor ugrani kell a sziklaperemről a hómező tetejére, vagy a perem mögött letaposott vágatba. Ha még alacsonyabban van a hólejtő teteje, kötéllel kell leereszkednünk a hóra, amit a drótkötél utolsó bekötési pontjánál rögzíthetünk. A hólejtő is meredek, eljegesedhet, jégcsákány, hágóvas szükséges lehet a felső szakaszon!

Mászható időszak:
június-október

Menedékház:
Giessener Hütte (2215 m)

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, hágóvas, jégcsákány, kötél.

Szerző: Galli Károly
Fotók: Galli Károly, Gyulai Péter
Nehézség értékelése:
Saját értékelés: C
bergsteigen.at: C
klettersteig.de: B-C
A steig nem túl nehéz, max. C (lemenet, a Steinerne Mandln alatt), jellemzően könnyebb, B, B-C. Nyáron is bármikor előfordulhatnak havas-jeges szakaszok, és nagyon kondícióigényes még a lemeneti út is. Kiváló erőnlét, magashegyi felszerelés és tapasztalat, valamint stabil időjárás szükséges.

Megjegyzés hozzáfűzése

A megjegyzés hozzáfűzéséhez be kell lépnie