Az Alpok egyik legszebb csúcsán
Piz Palü traverz
A Piz Palü az Alpok legkeletibb négyezresét is magában foglaló Bernina csoportban fekszik, főcsúcsa a svájci-olasz határon emelkedik 3901 méter magasságban. Tulajdonképpen három csúcsról is beszélhetünk: a keleti csúcsot (3882m) és a főcsúcsot hó fedi, míg a nyugati csúcs (Piz Spinas, 3823m) sziklás.
A Piz Palü traverz az Alpok egyik legszebb hármas csúcsán vezet át, közel négyezer méteres magassában. Teljesítéséhez igen jó kondíció, magashegyi és gleccserjáró tapasztalat szükséges, sziklamászó tapasztalat pedig nagyon ajánlott. Az út kb. 40°-os firnlejtőkön, gleccserhasadékok között, kitett havas és sziklás gerinceken vezet. Teljes magashegyi és gleccserfelszerelést mindenképpen vigyünk magunkkal (hágóvas, jégcsákány, kötél, hevederek, jégcsavar, biztosító eszköz, stb.). Cserébe viszont hihetetlen látványban és hatalmas élményben lesz részünk! Indulás előtt mindenképpen ellenőrizzük az időjárás előrejelzést – a túra csak stabil időben teljesíthető biztonsággal.
A Bernina csoport látványa lenyűgöző. Már a Diavolezzánál is eláll a lélegzetünk a havas hegycsúcsok és gleccserek láttán, ahogy pedig haladunk túránk során és egyre csak nyílik a táj, nem győzünk gyönyörködni. Utunkat mély gleccserhasadékok és fölénk magasodó jégtornyok kísérik, helyenként látványos gerincekkel és szolíd havas lejtőkkel váltakozva. Háttérként pedig folyamatosan a lábunk alatt ott van a Pers és Morteratsch gleccser valószínűtlenül szabdalt felülete, a Piz Bernina négyezres csúcsa és az arra felvezető Biancograt…
Megközelítés:
Ausztrián keresztül az A1-es, majd az A12-es autópályán Landeckig, utána a B184-es úton a svájci határig, onnan a 27-es úton Samedanig és a 29-es úton Pontresinába. Ha reggel indulunk, délután még lesz időnk körülnézni a helyi sportboltokban és megcsodálni az árakat. A Morteratsch kemping (a falutól a Bernina-hágó felé kb. 2 km) a nagyon jó felszereltség mellett kiváló panorámát is biztosít a Piz Palüre; emellett a marketingesek is kiváló munkát végeztek: a recepción Piz Palü és Piz Bernina sör is kapható aranyáron.
Másnap nem kell korán kelni: utunk a felvonó alsó állomásától a Diavolezza házig összesen nem több, mint három óra, 900 méter emelkedéssel. A kulturisták mindezt kényelmesen, felvonóval teszik meg, számunkra azonban fontosabb az akklimatizáció, így kényelmesen sétálva-nézelődve-gyönyörködve haladunk a felső állomás felé a nehézségeket nem tartogató turistaúton. Az út meredek, a kilátás a környező hegyekre és tavakra csodálatos; amikor azonban az egyik kanyar után előbukkan a Palü és a Bernina csúcsa, földbe gyökerezik a lábunk… Felfokozott tempóban, szinte rohanva megyünk tovább, hogy minél előbb teljes pompájukban élvezhessük a hegyek panorámáját. Erre a legalkalmasabb hely természetesen a Diavolezza ház terasza, ahol a caplatás után igen jól esik egy sör – csak azt kell elfelejteni, mennyit kérnek érte. Mivel a Nap még igen magasan jár és a tétlenséget egyébként sem szeretjük, délután érdemes elgyalogolni másnapi utunkon a gleccserig, márcsak azért is, mert nem sokkal késöbb ezt az utat sötétben fogjuk megtenni. Aki nagyon elemében van és nagyon sok energiával rendelkezik, megmászhatja a Piz Trovat két via ferrátájának egyikét is (C illetve E nehézség, 300 méter szint) – mi inkább másnapra tartalékoltuk erőinket.
A Diavolezza ház maga full luxus: igaz, hogy egy kisebb minimálbért elkérnek a matrazenlagerben töltött éjszakáért, ebben viszont benne van egy olyan négyfogásos vacsora is, melyet bármely gourmet étterem megirígyelhetne; természetesen mindez a hegyek és a gleccser panorámájában gyönyörködve. És hogy még fokozzuk: a pénzes vendégekre mág szabadtéri jakuzzi is vár 2900 méteres magasságban. Mi ehelyett nyugovóra térünk (már ha a hálótársak szórakoztatását fél tizenkettőig ennek lehet venni), hogy másnap a négy órai ébresztő után magunkba tömjük a kiváló – ámde viszonylag kevéssé kívánt – reggelit.
Fél hatkor már indulunk is (utolsóként) az előző este már felderített úton – ez hasznosnak bizonyul, látván a Piz Trovatról lefelé igyekvő eltévedt népeket. Az út a Piz Trovat keleti oldalán vezet először kőrengetegen át, majd meredek hegyoldalban, helyenként sziklafal felett illetve hómezőn keresztül. A gleccserre ismét kőrengetegen keresztül érünk le; a háztól ez kb. 1 óra. Itt hágóvasat húzunk, bekötözködünk és közben gyönyörködünk a Piz Bernina napfelkeltében narancsfényben töndöklő csúcsán. Először szintben átkelünk egy gleccsernyelven, majd elérkezünk az első meredekebb részhez: gleccserhasadékokat kerülgetve, néha átugorva jutunk egyre feljebb. A meredek szakaszt egy laposabb követi; erre szükség is van a következő meredek rész teljesítése előtt pihenésképpen. Ezután még mindig meredeken, de kevésbé fárasztóan vezet utunk a Piz Palü keleti csúcsa alatti nyeregbe, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az olasz oldalra. Ideje egy picit pihenni és inni: utunk egy 40°-os emelkedőn vezet tovább.
Már csak egy kis kitartásra van szükség, és egy hógerincen átkelve máris a keleti csúcson vagyunk. Óvatosságra azonban szükség van: ne menjünk nagyon a hópárkány szélére! A kilátás fantasztikus: alattunk a Pers gleccser és a Diavolezza, előttünk a főcsúcsra vezető pengeéles hógerinc, háttérben a Piz Bernina és a Biancograt – egyszerűen nem tudunk betelni a látvánnyal.
Sokat azonban nem időzünk: vár az impozáns hógerinc és a főcsúcs! Röviden lefelé megyünk és máris a kitett gerincen találjuk magunkat: jobbra 1000 méter 60 fokos, balra 300 méter 40 fokos lejtő, a kettő között két (néha egy) lépesnyomnyi út. Az érzés megfizethetetlen, az összes többi pedig nem érdekel (a Mastercarddal meg itt semmire nem mész).
Koncentrálva, biztosan lépve haladunk tovább a csúcs felé. Még néhány perc és jön a felszabadult érzés: fenn vagyunk a csúcson! Öt és fél óra telt el azóta, hogy még sötétben elindultunk a Diavolezzától. Fényképeket készítünk, gyönyörködünk, nevetünk.
De azt is tudjuk, sok van még hátra. Egy hómezőn leereszkedve elérjük a Piz Spinasra vezető gerincet – no ennek fele sem tréfa: 1-es, 2-es sziklamászás először hágóvassal (elég sok havas-jeges rész), majd anélkül; a kitettségre itt sem lehet panasz.
A nyugati csúcs elérése után hosszas ereszkedés, pontosabban lemászás következik, míg elérjük a Bellavista teraszra vezető hágót. Itt a szél is feltámad és elkezdenek beúszni a felhők. A Bellavista nem tartogat nehézségeket, a hómezőn átsétálunk, a végén vigyázva az alattunk tátongó gleccserhasadékokra. Ezután rövid, ámde meredek ereszkedés következik szerákok mellett és között a Piz Zupo árnyékában, majd egy kis caplatás után elérjük a Marco e Rosa menedékházat. Az engadini Matterhornként is emlegetett Crast’ Agüzza látványában nem tudunk gyönyörködni a hóvihar miatt, így gyorsan bekuckózunk a menedékházba és folyadékveszteségünket bőséges sörözéssel pótoljuk. Maga a Marco e Rosa menedékház annyiban különbözik a Diavolezzától, hogy morcos a kiszolgálás, szerény a vacsora és reggeli, száraz a kenyér, viszony majdnem ugyanannyiba kerül, mint luxus társa. 3600 méteren persze ezzel is nagyon boldogak vagyunk.
Másnap reggel csalódottan ébredünk: a hóvihar továbbra is tart, nemcsak szertefoszlatva a tervezett Piz Bernina mászást, hanem megnehezítve a lejutást is. A döntés egyértelmű: indulunk lefelé. Ez azonban nem egyszerű: alig lehet valamit látni, a nyomokat sok helyen befújta a hó, a gleccserhasadékok közötti navigáció pedig igen jó érzéket követel; mindez helyenként 90 km/h-s széllökésekkel kísérve.
Biztos vezetés mellett feljutunk a Bellavista teraszra, ahol még mindig semmit nem látunk, majd leereszkedünk a Fortezza-gerincre. Itt már kitisztul az idő, cserébe viszont a havazásból eső lesz. Bár maga a gerinc nem nehéz (UIAA II, max. III-), a jeges szél, a havas és néhol jeges sziklák azért óvatosságra intenek.
Leginkább ereszkedünk a lemászás helyett; 4-5 kötélhossz után és egy hólejtőn átkelve máris a Fortezza gleccseren találjuk magunkat. Itt előbb hóban, majd a jégen lépkedve és hasadékokat kerülgetve ereszkedünk tovább a Pers gleccser felé. Egy rövid, sziklás szakasz után előttünk van a Pers gleccser felülről keskenynek tűnő, lent azonban igen széles hasadék-labirintusa: egy órát tart, míg átkelünk rajta. A megpróbáltatásoknak azonban itt még nincs vége: fel kell még mászni úgy 200 méter szintet a Diavolezzához; ezt már egyetlen porcikánk sem kívánja. Teljesen átázva, több, mint 8 óra ereszkedés után érkezünk a házhoz; el is döntjük gyorsan, hogy a további két órás esőben lemenet helyett inkább a ház kényelmét és a vacsoraként felszolgált kulináris tűzijátékot választjuk.
Reggel meglepetés vár minket: minden be van havazva! Ez azonban nem zavar minket, röpke két óra alatt lesétálunk a felvonó parkolójába, befejezve ezzel az egyik legszebb magashegyi túránkat.
A felvonó parkolójában ingyenes a parkolás (Pontresinában egyedülálló módon).
