KOROŠKA RINKA (KRIŽ, 2433 M) MEGMÁSZÁSA

Szöveg: Galli Károly

Kamnik-Savinja Alpok

Koroška Rinka (Križ, 2433 m), csúcsmászás, északi útvonal

A Kamnik-Savinja Alpok főgerincére nem sok út vezet észak felől, de ezek közül kétségkívül a legkalandosabb a Koroška Rinka oldalában vezetett ferrata, no meg a jóval népszerűbb Turski zleb. E kettő kombinálásával terveztük a túrát.

Mostanra mindegyik északi útvonalat végigjárva elmondhatom, hogy az Ojstricára vezetető két út inkább túraútvonal, a Kamnisko-sedlo (hágó) útja szintén.Ettől nyugatabbra indul az említett Turski zleb majd a Rinka ferrata (mindkettő B, B-C), utána pedig a ferrata alsó szakaszának alternatívájaként a Jezersko sedlo felől becsatlakozó út, amely szintén túraútvonal (a ferrata felső szakasza közös). A Česka kocától indul még két út, az egyik a Mlinarsko hágóba vezető B-s ferrata, sok kitett és biztosítatlan szakasszal, illetve a hasonló jellegű Kočna ferrata.

A korábbi mászásról itt olvashatsz: http://www.hegyvilag.hu/?p=4530

Kiindulópont a parkoló a Logar-völgy végében, a Rinka vízesés alatt, mintegy 1000 m-en. A várható szintkülönbség tehát 1500 m körüli, föl és le. 7:40-et mutat az óra, amikor nekivágunk a meredeknek, és jó ütemben 45 perc alatt fönt is vagyunk a Frischaufov háznál (Koča na Okraselju). Egy gyors tea még belefér az időnkbe, igaz, némi morgolódás árán kapjuk meg a láthatóan legszebb álmából ébresztett csapostól az általa csak „alpesi teának” aposztrofált löttyöt (nálunk inkább menzateaként ismert az ízvilága). Mérgében nagyot húz a jó előre kicsapolt söréből. Lehúzzuk mi is a teát, majd indulunk tovább az Okraselj aljában kígyózó köves ösvényen. A nap már megvilágítja a völgyet délről övező csúcsokat. Elhagyjuk a Turski zleb felé vezető kiágazást (itt lefelé fogunk jönni, ha minden jól megy) és az egyre meredekebb ösvényen közeledünk a hágóhoz. Előbb még jobbra kiágazik a Mrzla gora útja, majd a Savinjsko sedlo felé továbbvezető ösvény, végül, nem egészen másfél órás meneteléssel egy törmeléklejtő tetején elérünk a beszálláshoz, ahol a Rinka ferrata indul (igazából nincs neve az útnak, így elneveztem én). Innen kb. 500 m szintkülönbség még a csúcs.

Maga a ferrata tipikus szlovén alpesi magashegyi jelzett útvonal: nem túl nehéz, B, B-C maximum, de sokszor kitett, nagy magasságok fölött halad, nem ritkán omladékos törmelékes, törős kőzeten. A drótkötél elhelyezésében – mint errefelé általában – nincs túl sok logika. Sokszor ott is van, ahol nincs rá szükség, és ott hiányzik, ahol nagyon is jól jönne, mert a nagy mélység fölött veszélyes, bizonytalan terepen kell mászni, biztosítás nélkül. Mindezt a Szlovén-Alpokban általában a nyári szezonban is tovább nehezítik a megmaradó firnes hófoltok. Ezen a túrán most nekünk ettől nem kell tartanunk, mert ilyen „száraznak”, hómentesnek még sosem láttam alpesi hegyvidéket.

A ferrata alsó szakasza viszonylag jól kiépített és látványos: bevágások, meredek ösvények, megdőlt táblák között kapaszkodunk az árnyékos északi oldalban. Végül egy szűk hasadék egy csorbába vezet, ahonnan kicsit lefelé kell másznunk. Előttünk egy tágas, széles katlan, amelynek hátsó falát a főgerinc több száz méteres sziklaletörése alkotja. Előttünk magasodik a Skuta, tőle balra a Kranjska Rinka, majd a cél, a Koroška Rinka orma. Meglepően nagy távolságban. A ferrata alsó szakasza valójában egy előhegyre ért föl, amelyet a Savinjsko sedlón keresztül akár ki is lehet kerülni. A csúcsi szakasz mászása tehát csak most kezdődik.

Az út egy lefutó gerincél oldalába kanyarodik föl, és pár perc alatt már kitett, biztosított traverzen találjuk magunkat. A gerinc olyan keskeny, hogy egy lyukon keresztül átkukucskálhatunk a túloldalára, abba a völgybe, ahol pár órája még fölfelé kaptattunk. Aztán omladékos peremen emelkedünk, majd a megdőlt mészkő rétegbordákat szépen követő kapaszkodás következik, hol drótkötél biztosítással, hol csak úgy, szabad mászással. Beereszkedünk egy keresztező hasadékba – három éve itt fordultunk vissza a meredek és firnes hómező miatt. Most ez is száraz, de a szakadékba vezető törmeléken való áthaladás nem túl bizalomgerjesztő. Följebb újra biztosított szakasz következik, meredek felszökések, míg a lábunk alatt többszáz méteres mélység tátong. Végül egy kisebb csorbába mászunk föl, ahonnan meredek, omladékos, de legalább biztosított bevágás vezet föl egyenesen a csúcsra.

A Koroška Rinka a három Rinka közül a második legmagasabb. Nem messze tőlünk emelkedik a Kranjska Rinka 2453 m magas csúcsa, mögötte pedig kiemelkedik a Skuta (2532 m). A Logar-völgy felé tekintve most magunk alatt látjuk az Okraselj képét meghatározó Štajerska Rinka (2374m) kiszögellését. A csúcsról végi tekinthetünk a főgerinc egész keleti szakaszán, Turska gora, Brana, távolabb a Planjava és az Ojstrica.

Lefelé a Török-kuloáron keresztül (Turski zleb)

Eredetileg a Kranjska Rinka megmászása is tervben volt, de most valahogy mindketten úgy érezzük, épp elég ez mára, no és le is kell még érni. Különben is, ahhoz jó hosszan le kell ereszkedni a két Rinka közötti törmeléklejtőn, majd újra fölkapaszkodni a szomszédos hegyre. Majd máskor! Legalább lesz miért visszajönni. Hosszan botorkálunk lefelé a köves, karsztos terepen, és csaknem egy órába telik, amíg elérjük azt a kiágazást, ahol kettéválik a Rinkák és a Skuta útvonala. Innen viszont pár perc már csupán a Turski zleb lejárata. Fölmerült még a Kamnisko sedlón vezető, már kétszer megjárt út is, de mivel csak a hágót 2,5 órára írja a tábla, és onnan még 1-1,5 óra az Okraselj, inkább a kuloárt választjuk, amelyen keresztül 1,5 órára írják a Frischaufov házat.

Nem annyira derűs választás ez, mert a Török-kuloár egy meglehetősen kellemetlen hely, sötét és hideg sziklakatlan az északi falban. A felső szakasza meredek és omlós törmeléklejtő, amely tölcsérszerűen lejt a szurdokszerűen összeszűkülő hatalmas sziklafalak közé. Lecsúszkálunk a baloldalon emelkedő fal tövébe. Jó hír, hogy a drótkötelet végre fölvezették a fal tövében egészen a lejtő tetejéig, ezáltal szükségtelenné vált a kőtörmeléken való bizonytalan botorkálás. A szűkülethez ereszkedve elérjük a drótköteles szakaszt, bár ez a ferrata is csak olyan, mint az eddigiek: hol van drót, hol nincs, néhol csak vaskampók, vagy az sem, holott ugyancsak „lenne hova zuhanni” a sziklafalból. A B-s nehézségű kampósoron leereszkedve végül már csak a végtelen cikcakkozás vár ránk az Okreselj aljában vezető útig (a vége felé már elhangzik egy-egy kevéssé nyomdafestéket tűrő indulatszó…), innen aztán negyedóra a ház. Leülünk a ház alatti padokra, de ahogy megszűnik a kimelegedésünk, ráébredünk, hogy kutya hideg van. Jobb lesz inkább odabent. Jól esik a csapolt Laško. További negyven perc a Rinka vízesés mentén, és visszaérünk a pakolóban várakozó autónkhoz.

Fárasztó, de gyönyörű és izgalmas túra volt, sok mászással, ferrátával, mélységekkel és kitettséggel, páratlan magashegyi környezetben. Hó és jég most nem nehezítette a mászást, de ez ezen az útvonalon inkább a kivétel, mint a megszokott: az északi oldalon gyakran nyáron is elkél a jégcsákány és a kötél.

A teljes menetidő pihenők nélkül 7 óra, a szintkülönbség kb. 1500 m. Ebből a parkolótól a Frischaufov házig 45 p, innen a beszállás 1h 20p. A mászás a csúcsig 1 h 55 p, innen le a Turski zleb felső beszállásáig 60 p, majd le az Okraseljig 1h 20 p, tovább le a parkolóig 40 p.

◄123