Izgalmas és nehéz biztosított mászás magashegyi környezetben

Grosser Koppenkarstein 2865 m, Dachstein-csoport,
Klettersteig D

A híres kötélhíd a visszaúton, a Westgrat klettersteigen

Részletes leírás

Aki már állt a Hohe Dachstein csúcsán és körültekintett, tudja, hogy a főcsúcs csupán egy, a hatalmas mészkőmasszívumból kiemelkedő csúcsok, sziklatornyok, gerincek sokaságából. A főcsúcstól de még a délről induló felvonó (Dachstein Seilbahn, Ramsau) felső állomásától is keletre eső legnagyobb ilyen hegy a Grosser Koppenkarstein. Valójában hosszú, több toronyból álló, keskeny mészkőgerinc, amelyet mindkét oldalról több száz méteres falak határolnak, míg délkeleten meredek letörésben végződik. A csúcsig – amelyet meteorológiai állomás épülete csúfít el – a Westgrat klettersteigen (B) lehet a legegyszerűbben följutni. Az Irg klettersteig az ellenkező irányból közelíti meg a csúcsot, ez esetben a Westgrat a lemeneti út.

Megjegyzés: bár kézenfekvő megoldásnak tűnik, de kifejezetten tapasztalt via ferratázókon, hegymászókon kívül nem ajánlott a túra irányának megfordítása és az Irgen való leereszkedés. Aki kihagyja a költséges felvonózást, számoljon azzal, hogy a felvonóházban nincs szálláshely (a Hohe Dachstein tövében épített Seetaler hüttében van).

(Tor)túra a beszállásig
Merre induljunk? A Hunerkogel tornyára épített felvonóházból kilépve szinte mellbe vág a pompázatos panoráma, a gleccser felől hűvös légáramlatok fújdogálnak, de a beszállás megközelítése korántsem egyértelmű. Tábla nem jelzi az Irg klettersteighez vezető utat. Beazonosítjuk a keletre emelkedő Koppenkarstein gerincét, majd leereszkedünk a gleccserre és széles ratraknyomban indulunk a gerinc felé. A sziklák tövébe érve a bizonytalanság fokozódik. Jobbra tőlünk piros jelzések vezetnek a gerincre. Ezen indulunk de hamar kiderül, a lemeneti útra, azaz a Westgrat klettersteigre tévedtünk. A keskeny gerincen kapaszkodva elképzelésünk sincs, hogyan kerülünk át annak túloldalára. Elhaladunk a Westgrat kötélhídja alatt, ahonnan sziklás, törmelékes lejtő vezet le a jóval alattunk kanyargó túloldali ösvény felé. Út azonban itt nem vezet. Mivel járhatónak ítéljük a terepet, nekivágunk. És valóban, negyedórányi kapaszkodást, törmeléken csúszkálást követően leérünk. De honnan az ördögből került ide ez az út? Furdal a kíváncsiság, ezért visszafelé indulok. És lám, amit érthetetlen módon nem említenek a leírások (legalább is mi nem találkoztunk vele): gyalogos alagút vezet át a gerinc alatt. Túloldali bejárata jó ötven méterrel a gleccser fölött nyílik, ahonnan létrákon lehet fölkapaszkodni ide.
Az időveszteségre tekintettel nyakunk közé szedjük a lábunkat. Hamarosan balra lefelé kiágazunk a főgerinc útjából. Innen már a Koppenkarstein keletnek néző sziklafalaiban gyönyörködünk. Havas-jeges terepen, majd kőtörmeléken haladva érjük el a hegy délkeleti letörését. Tábla jelzi az Irg klettersteig beszállását, akinek a meredeken induló drótkötél nem lenne elég egyértelmű. A beszállás fölött szürkés-barnás, sima, függőleges sziklafal mered a mélykék augusztusi ég felé. Rajta szabad szemmel is végigkövethető a drót vezetése… Nos, a kitettségre úgy tűnik nem lesz panasz. Idegborzoló látványt nyújt a falon, a mélység fölött csimpaszkodó, alig hangyányinak tűnő néhány mászó. Aki számára a via ferrata biztosított sziklatúrát jelent, most forduljon vissza, mert az Irg nem erről szól.

Vascövekek a mélység fölött
Beöltözünk – beülő, klettersteig-szett, sisak, mászókesztyű – aztán fújunk egy nagyot és nekivágunk az útnak. Én indulok elsőnek, hogy a hátizsákban készenlétben tartott 30 méteres kötéllel segíthessek a középre vett Tamarának, ha szükséges. A sort Robi zárja. A beszálló szakasz nincs túlnehezítve (C-D), de jellegében megegyezik a „steig” egészével, pusztán a szédítő mélység hiányzik, ami ennek az útvonalnak jellemzője. Egy könnyű átkötést követően megkezdődik a függőleges mászás a falon.

Az Irg klettersteig nehéz, kitett útvonal, de „mesterien” kiépített, a drótkötél és a lépésként szolgáló vascövekek végig megbízhatóan segítenek. Ha betartjuk a biztosítás szabályait, nemigen történhet baj (leszámítva persze az objektív hegyi veszélyeket, mint pl. kőhullás, vihar, stb.).

A felszökést leküzdve rövid traverz következik, ahol először ízlelgethetjük az Irgre jellemző csiklandós szellősséget. Amolyan kihajlós, bakancstalp-tapadós átlépés úgy harminc-negyven méteren, behajló sziklafal fölött (C-D). Majd újabb, hosszú függőleges szakasz következik (D), ahol folyamatosan módunkban áll azon töprengeni, szeretjük-e, mikor visszatekintve a lépésként használt vascövek alatt közvetlenül a félszáz méterre alattunk elterülő törmeléklejtőt látjuk. Ha igen, az Irg ideális választás. De ha nem annyira, akkor szorítsuk össze a fogunkat és inkább a soron következő kihívással foglalkozzunk, mert innen visszafordulni már nem ajánlatos. Újabb kitett traverz (C-D), majd újabb felszökés következik, aztán megpihenhetünk egy sziklaborda tetején. A beszállást látjuk magunk alatt. Már a hangyaméret magasságában vagyunk, mert hangyányinak tetszenek a beszállásnál felénk tekintgető mászók. Szusszanunk egyet, hisz idáig folyamatosan dolgoztak karizmok.
Előttünk teljesen sima, enyhén dőlt falszakasz következik. Csak a vascövekeken lehet lépdelni, amelyek átlósan fölfelé vezetnek. Aztán több rövidebb felszökést leküzdve a fal tetejére érünk.
A falból való kiszállás persze korántsem az út végét jelenti. Igazából egy, a faltól elkülönülő borda élére jutottunk, amelynek túlsó oldalán függőleges falú, mély hasadék tátong. Szóval, a szellős mászás folytatódik, csak másként: most már mindkét oldalon szédítő a mélység. A meredek bordaélen (Pfeilerkante, C) mászunk tovább, a fal fölé kihajló sziklaboltozat szélén.
Ezen a „luftige” szakaszon túljutva már valóban megérdemelt a pihenő. A csúcs messze van, és várnak még izgalmas szakaszok, de a nehezén túljutottunk. A soron következő átkötés jól mutatja, hogy B minősítésű szakasz is vezethet magas és kitett részen. Újabb meredek mászás következik egy pillér sziklaélén (C), amit könnyebb átvezető szakasz követ. Innen már látszik a következő nehézség, egy függőlegeshez közelítő fal, D nehézségű fölmászással. A falon kisebb áthajlást kell leküzdeni, de az eddigiekhez képest ez már nem jelenthet gondot. A terep innen egyre szelídebbé válik. Kisebb felszökések, B nehézségű átkötések tarkítják, no meg egy kereszthasadék, amelynek nem érdemes lenézni az aljába, de könnyedén átléphetünk rajta. A kiszállást egy rövid C-D kapaszkodás jelenti, majd elérjük a csúcsig vezető főgerincet, amelyen könnyű gyaloglóterepen jutunk a Grosser Koppenkarstein tetejére.
A tetőn éktelenkedő beton és vas építményekre nem érdemes szót vesztegetni, a kilátásra annál inkább. Nyugat felé a Hoher Dachstein sziklavilága zárja a panorámát, alatta a gleccser, amely a Hallstadt fölé kifutó hatalmas mészkőfennsík irányába vezeti a tekintetet. Micsoda kietlen, kopár sziklavilág ez! Délnek tekintve pedig a Schladmingi Tauern kristályos kőzetekből felépülő, tarajos vonulatait csodálhatjuk meg. Bizony, igazi mesevilág az Enns-folyó völgyét körülölelő hegykoszorú.

Szellős gerinctúra
Indulunk lefelé, immár a Westgrat klettersteigen. A tagolt gerincen ez többszöri ereszkedést és fölkapaszkodást jelent. Kezdőknek ideális út, könnyű mászás, magashegyi környezet, jobbra-balra nagy mélységek, rövid szellős szakaszok. Sokan ezen az úton közelítik meg a csúcsot, de tanácsos ugyanezen visszatérni is!
A gerinc végén a fotókról jól ismert attrakció, a 15-20 méteres drótkötélhíd következik. Egyfajta slusszpoén ez, adrenalinfokozó bátorságpróba, mostanában szinte minden új klettersteigen építenek egyet. Aki nem érzi magát kötéltáncosnak, egyszerűen megkerülheti. Mi, ha már itt van, átszaladunk rajta. Szaladunk? Szóval egyesével átcsúszkálunk a közepén ugyancsak belengő tákolmányon. Innen aztán már valóban csak lefelé mászunk, és megtaláljuk az alagút bejáratához fentről vezető ösvényt is, amerre reggel kellett volna indulnunk. A hosszú tűzoltólétrán lemászva hamarosan a gleccser haván tapossuk ismét.
Akinek nem volt elég a mászásból, a felvonóállomást is klettersteigen közelítheti meg: talán jobb is az olvadozó gleccseren való csúszkálás helyett a Hunerkogel klettersteig C-D minősítésű, mindössze 50 méterét választani, amely egyenesen a liftház teraszára vezet.