Klettersteig, vagy mi…

Hohe Wand: a hazánkhoz egyik legközelebb eső alpesi mászóhely, elsősorban sziklamászó paradicsom, de több klettersteig is található itt. Hegyeshalom-Bécs- A2 autópálya (Graz) – Bécsújhelynél (Wiener Neustadt) a Hohe Wand táblánál le az autópályáról, majd a táblákat követve 10 km.

A Wildenauersteig adatai:

Időtartam: a megközelítése 1-2 óra, a mászás 1/2-3/4 óra.
Nehézség: klettersteig D. Rövid, de változatos, „mászós” út. Különlegessége, hogy drótkötél nincs az útvonalban, helyette vaskampók sokasága jelenti a lépést, a fogást és a biztosítás lehetőségét egyaránt. Csaknem végig függőleges, helyenként kitett, valamint egy nagyon szűk barlangi szakasz teszi izgalmassá. A kimászásnál hátizsákkal nehéz kiférni, legjobb, ha előreadjuk (ha van kinek), vagy nem viszünk.

Kinek ajánlható?
Tapasztalt, mászásban is jártas „vasalók” számára remek program. Kezdőknek nem való.

Függőleges falak, fémkampók
Ha sikerült megtalálni a steig beszállását, érdemes fejünket alaposan hátracsavarva fölpillantani. Impozáns, függőleges falakkal, mészkőtornyokkal határolt sziklakatlanba pillanthatunk bele. A falon, épp fölöttünk apró nyílás sötétlik: a barlang, amelybe a biztosított út vezet.
Az út első pár méterén nem találunk biztosítási lehetőséget, de ez a szakasz nem jelenthet gondot. Aztán megjelennek a Wildenauersteigre jellemző fémkampók, és mér lehet is akasztani. Bár a klettersteig vezetésnek szokatlan módja ez, a drótkötélnél valójában sokkal biztonságosabb: itt, ha lelkiismeretesen, két karabinerrel kapcsolgatunk, gyakorlatilag „nincs” eséstényező (nincs visszacsúszás, megtartási rántás).
Előbb fölfelé kapaszkodunk, majd ferde harántolás kezdődik. Itt, jó 20 méterrel a beszállás fölött egy két különösen kitett, de tökéletesen biztosított lépés következik (T alakú lépés), majd lassan befordulunk a barlang alá vezető bevágásba. 8-10 méter további meredek húzódzkodást követően érünk az útkönyvhöz, ami egyben a barlangi szakasz elejét jelzi.

Oldott aknabarlang a falban
A Wildenauersteig barlangja extrém különlegesség. Alulról mászunk bele, és a sötét, szűk hajdani vízelvezető függőlegesen kígyózik fölfelé a mészkőszirt belsejében. Mint sajtban a sajtkukac, hernyózunk föl benne. A kampók azonban itt is sorakoznak, megfelelő biztosítási lehetőséget nyújtva. Az akna felső nyílásán szivárog némi fény, elegendő a mászáshoz (nem szükséges lámpát vinni!) Ahogy fölfelé préseljük magunkat, a járat egyre szűkebb lesz. Innen már kivehető, hogy a valamikor széles nyílást hatalmas rázuhant kőtömb zárta el, alig embertestnyi kijutási lehetőséget hagyva a jelenkor mászóinak. Soványabbak megpróbálhatnak zsákostul átpréselődni, vagy némi ügyességgel ki kell bújni a hátizsákból, és nélküle átjutni a szűk lyukon (a legelöl mászónak a mögötte jövő adhatja ki a zsákot, a többiekét pedig már ki lehet adogatni neki).

Jelige: elhízott mászók (???) kíméljenek!

Kis platóra érünk, majd a mászás folytatódik. Kitett, meredek sziklán kell fölkapaszkodni a csodálatos, fenyőkkel, sziklákkal övezett környezetben. Pár erőteljes mozdulat, és fönt állunk a Hohe Wand fennsíkjának peremén.
Ha kifújtuk magunkat, érdemes pár lépést jobbra, egy füves tetőre megtenni, mert innen az aljától a legtetejéig végigkövethető az útvonal, a maga félelmetes zordságában, meredekségében.
Végül a platón bal kéz felé fordulva negyed óra alatt az Eickler Hütténél lehetünk. Ahol érdemes egy jeges csapolt osztrák sörrel leöblíteni a szép mászás fáradalmait. Az igazi jutalom azonban, ha jobbra a Hubertushaus-hoz baktatunk, ahol a Hohe Wand legjobb és legszebben csapolt sörét adják!