Szöveg: Nagyváthy János

A havas terepen és a gleccseren túrázás egyik alapvető eszközéről van szó. Használható túrabotként, azaz leszúrva támaszkodhatunk rá, némileg tehermentesítve ezzel a lábainkat, de főleg meredekebb lefelé menetben az egyensúlyunk megõrzésében, kicsúszások megelõzésében is sokat segíthet. Sokkal lényegesebb szerepe van azonban a kicsúszás megállításában vagy fékezésében. Az egykor szintén fontos alkalmazási területe, a lépcsővágás viszont ma már erősen háttérbe szorult, a hágóvas é

Ezekkel a mászásokkal azonban most nem foglalkozunk, nézzük inkább egy normál (túra) csákány felépítését és kiválasztásának szempontjait!
A szélesebb körben elterjedt, hagyományos csákány nem túl bonyolult eszköz. Részei a fej, melyen kapa és csõr található, a nyél és a tüske, valamint a heveder.

A fej legtöbbször valamilyen acélötvözetből áll. Közepén nagyobb lyukat találunk, melyhez a hevedert is csatlakoztathatjuk, de karabiner, stb. is beleakasztható, ha standot, vagy valamilyen bonyolultabb húzórendszert szeretnénk kiépíteni (pl. mentés esetén).

A csőr kapaszkodik a keményebb felszínbe, akár mászást, akár fékezést végzünk. Alsó fele lehet teljesen fogazott, vagy csak a végéhez közeli szakaszán, egyszerűbb terepre inkább az utóbbi való. A csőr nyéllel bezárt szöge és formája a céltól függően szintén különböző. A derékszögtől kevésbé eltérő és domború alakú eszköz alkalmasabb a könnyebb túrákra, ezek nehezebben fordulnak ki a felszínből, viszont könnyebb felük fékezni. A homorú és meredeken álló csőr inkább a jégeszközöket jellemzi.

A kapa a már említett lépcsővágás egyik eszköze (azért csak egyik, mert keményebb felszínen a csőrrel sokszor jobban tudunk dolgozni). Emellett a sátorhely kialakításában is szerephez juthat, fõleg havas terepen. De fogásként még többször használjuk, így semmiképpen nem fölösleges. Alakja általában lapos vagy ahhoz közeli, külsõ vége egyenes, nyélhez közelebbi oldalán pedig elkeskenyedik.ő

A nyél régebben egy speciális fafajtából készült, ma már ezt teljesen felváltották más, mesterséges anyagok. Alumíniumot, üvegszálas műanyagot vagy valami hasonló tartós és erõs anyagot alkalmaznak, melyet részben gumival is be szoktak vonni. Ez biztosabb és kényelmesebb fogást eredményez és a csákány beütésekor keletkező rezgésekbõl is sokat elnyel.

A tüske az eszköz leszúrását könnyíti meg. Alakja többnyire kúpos, de háromszög vagy más speciálisabb kialakítása is előfordulhat. Hó esetén nem annyira számít, mennyire hegyes, de ha nem eléggé, akkor jégbe nehezebben fúródik bele. A csákány hossza kétarasznyitól akár egy méterig terjedhet. A rövidebbek a jégmászáshoz, meredekebb hegyoldalakhoz valók, gleccsertúrákra inkább nagyobbat válasszunk! Akkor a legideálisabb a mérete, ha a fejét megfogva leengedjük magunk mellett, és majdnem leér a földig (kb. 70 cm). Ha esetleg nem tudunk dönteni két hasonló hosszúságú közül, válasszuk inkább a rövidebbet, annak előnyeit jobban ki tudjuk használni.

A csuklóheveder köti össze a mászót és a csákányt, és akadályozza meg, hogy egy óvatlan pillanatban esetleg elveszítsük eszközünket. A túracsákányok esetében többnyire egy csúszógyűrűvel csatlakozik a nyélhez, hogy amikor a fejéről átfogunk a nyelének alsó végére vagy fordítva, ne kelljen kibújtatni a kezünket belőle. Vannak, akik jobban szeretik egy hosszabb zsinórral magukhoz kötni a csákányt, így amikor átvesszük a másik kezünkbe, akkor sem tud leesni. Önbiztosításra is használhatjuk, ha a lejtő közepén szeretnénk magunkat rögzíteni, miközben pl. öltözködünk vagy csak megpihenünk.
A csákány helyes használatát – legfőképpen a mászási és fékezési technikákat – az erre hivatott tanfolyamokon sajátítsuk el!

(Felhasznált és ajánlott irodalom: Hegymászás – a Mountaineeering: The Freedom of the Hills című mű magyar nyelvű fordítása)