Kép és szöveg: Galli Károly

Érkezés Bükkszentkeresztre

Langyos, párás, üdítő bükki levegőben indulunk kerekestúránkra. Borongós az égbolt, esőre áll, de összességében remek kirándulóidő van. Kiindulópontunk a Bükk keleti részének legnagyobb települése, az 500-600 méteren fekvő Bükkszentkereszt.
Első állomáshelyünk Hollóstető. Ide a Miskolc-Bükkszentkereszt műúton jutunk át. A hágó fontos útelágazó pont: Lillafüreden keresztül Miskolc, a másik irányban Eger felé vezet a főút, a Hór-völgy ma már inkább földútnak minősíthető útján Cserépváralja, Bogács felé is legurulhatunk. A Hollóstetői Turistaházban rövid pihenőt tartunk. Jelentős szintvesztés következik. Lillafüred felé gurulunk le hosszan a műúton. Élvezzük a sebességet, a menetszél áramlását, a remek ívű kanyarokat. No, meglesz még ennek a böjtje! Hisz a Bükk-fennsík jóval magasabban fekszik, mint Hollóstető… A „Halálkanyart” követően jutunk a Lusta-völgybe. Itt végre hátat fordítunk az autóval elérhetõ civilizációnak és a szűk völgy keskeny útján kezdünk fölfelé kapaszkodni.

Utunkat végigkíséri az útszéli bozótosban tenyésző bodzának a párás levegőben intenzíven oldódó, bódítóan édeskés illata. A csodálatos, bodzaszagú légben valósággal átöblítjük elszennyeződött városi tüdőnket. Igazi tisztítókúra.

A Lusta-völgy a Nagy-fennsík legnagyobb völgye. 5 km hosszan nyúlik föl kelet-nyugat irányban a Szinva völgyéből a fennsík töbrökkel, rétekkel tagolt felszínéig. Helyenként jelentősen emelkedve tekerjük a gépet fölfelé. 700 méter körüli magasságban érjük el a fennsíkperemet. Innentõl „biciklisbarátabbá” válik a terep. Gyönyörű zöld, virágos kaszálókon, másutt telepített fenyvesek között gurulunk. Az időjárás azonban romlik, és már csöpörög is az eső. Jávorkút felé vesszük az irányt, ahol forrást, a turistaházban esővédett helyet és működő éttermet sejtünk.

Az eső erősebbé válik, de mi már a Jávorkúti Turistaház hangulatos tornácán kanalazzuk a forró babgulyást. És mire befejezzük, újra elődereng a napsugár. Gőzölgő aszfalton indulunk tovább a híres Bükk-fennsíki Nagymező irányában. A zöld kereszttel jelzett keskeny, autóforgalomtól elzárt út előbb telepített fenyvesek, majd csúnya irtások között kanyarog.

Hamarosan kigördülünk a Nagymezőre. A fokozottan védett kaszálórét fő nevezetessége a Lipicai ménes épp keresztezi utunkat. A fiatal, elegáns lovak láthatóan élvezik a rét friss füvét és a mozgás széles szabadságát. Nem véletlen, hogy világszínvonalú versenylovak válnak majd belőlük.

A bánkúti keresztezésnél balra kanyarodunk – most kihagyjuk a sípályáiról híres bükki sportcentrumot. Miután magunk mögött hagytuk az üdezöld, növényritkaságairól ismert rétet, újabb keresztezés következik. Jobbra Szilvásvárad felé vezet az út, mi ismét balra vesszük az irányt az eger-miskolci műút felé. Némi emelkedést követően elérjük a fennsíkperemet. Hosszú száguldás kezdődik lefelé az éles kanyarú szerpentinen. Az alkonyodó levegő gyorsan hűl, és már szükség van a kabátra a nagyobb sebesség miatt is.

Indulás Bükkszentkeresztről
Farkaskőnél, a fennsíki út zárt sorompójánál érjük el a hazafelé vezető utat. Persze addig még jócskán kell tekerni. Megkerüljük a mélyben füstölgő kedves kis falut, Répáshutát, majd elhagyjuk Pénzpatakot, Rejteket, végül Hollóstetőnél már sötétben kanyarodunk le jobbra Bükkszentkereszt felé.
Jó negyven kilométeres hegyvidéki kerekezés után jól esik megpihenni a Borostyán étterem teraszán.
Innen már csak pár száz métert kell megtennünk, keresztül a falun, majd végig a sötét erdőn a házig. A júniusi éjszakában itt is bódítóan terjeng a bodzavirág mézédes illata…