Pittentaler klettersteig (D)

A dimbes-dombos, szelíd Bucklige Welt vidékén itt-ott meghökkentő sziklafalak emelkednek. No nem alpesi léptékben, de mi, a hazai viszonyokra gondolva összetennénk a kezünket egy olyan nyolcvanméteres „kődarabért” is, mint amilyen a Türkensturz, azaz a Törökugrató (610 m), Gleissenfeldnél.  A Graz felé tartó A2 autópályáról is jól kivehető sziklaletörésen található a hazánkhoz legközelebb eső klettersteig, a D nehézségű Pittentaler.
Gleissenfeldbe az 54-es úton érve balra, majd a Türkensturzgasse táblánál jobbra kanyarodva jutunk a szikla alá. Hétvégén, jó időben már a patakparti parkolóban meggyőződhetünk arról, hogy a rövidke „steig” ugyancsak népszerű. Gyerektől veteránokig pakolgatják itt a köteleket, csatolják a sisakot. Fölnézve apró, színes foltok araszolnak az innen ugyancsak félelmetesnek tűnő, függőleges sziklafalon.
Húszperces izzasztó kaptatót követően az ösvény kiér a fenyőerdőből. Barlangszerű bemélyedés alatt haladunk el. A sárgás-barnás mészkőszirt ijesztően tornyosul fölénk. Lentről teljesen függőlegesnek tűnt a fal, most meggyőződhetünk róla, hogy miért: mert tényleg az. Keskenye repedés húzódik idelentről is láthatóan, átlósan a falon, abban van végigvezetve a drótkötél.
Még pár lépés a fal alatti törmelékes ösvényen és elérjük az út beszállását. Nem mindennapi „einstieg”-ról van szó, ami a nagy alpesi klettersteigek viszonylatában is keménynek mondható. 13-15 méterre fölöttünk csillog a drótkötél, addig azonban föl kell mászni a függőleges falon, UIAA II- nehézségben, és csak néhány hézagosan elszórt vascövek segíti a mászást. Oké, értem én a koncepciót, hogy a kezdőket elriasszák a faltól, de ez azért kicsit túlzás. Innen egy esetleges esés a beszállás alatti sziklalejtőre bizonyosan halálos. A fal alatt van időnk mérlegelni, hogyan induljunk el. Sorban állnak a partik, sokan gyakorlatlanul gubancolják a köteleket, és a biztosítás is sok időt vesz igénybe. Ha tehetjük, ne hétvégére tervezzük a Pittentalert!

Megjegyzés: 2007-ben átépítették a Pittentalert. Ma már a létrától kezdődően drótkötél biztosítás mellett lehet mászni rajta.

Ennyi ijesztgetés után ideje, hogy nekivágjunk a klettersteignek! Függőleges vaslétrán mászunk föl úgy három méterig, majd következik az izgalmas átmászás a sziklára. Ha „kötelezünk”, itt elhelyezhetünk egy köztest. Innen meredeken, sziklafogásokat és a ritkásan elhintett cövekeket használva kapaszkodunk tovább. A felső szakaszon kimászunk a kitett bordára, de innen már csak pár mozdulat a biztonságot ígérő drótkötél – amit ebben a magasságban kifejezetten jóleső érzés elérni és karabinereinket rajta elhelyezni. Visszanézve az út még félelmetesebb, mint lentről.
Egyszerű standot építek, gyorsan felhúzom a ferratákra rendszeresített 28 méteres kötelet és már indul is a társam. Ahogy fölér, már a dróton lógva gyorsan leszereljük a hagyományos biztosítást, innen már elég lesz a klettersteig-szett is. A Pittentaleren igen jellemző fogalom a kitettség: rögtön egy ugyancsak kitett traverz következik (C), majd átlósan fölfelé kapaszkodunk egy viszonylag széles, folyamatosan emelkedő peremen (B-C). A perem felső végén ismét megszűnik a drót, pár lépést biztosítás nélkül kell megtennünk, de maga a mászóterep könnyű.
Innen újabb traverz következik könnyű, szinte gyaloglóterepen – az alattunk ásítozó mélység miatt mégsem érezzük olyan könnyűnek az utat. A kiszélesedő öblözetben megpihenve elgyönyörködhetünk a kilátásban, és lelkierőt gyűjthetünk az út utolsó, ám izgalmas kihívására. Hosszanti repedés mentén húzódik a drót, a felszökés jó tizenöt méteres, és rendkívül kitett (D). Mesterséges lépések nincsenek, csak a drót és jól használható, keskeny sziklaperemek. Ez a szakasz ugyancsak igénybe veszi karizmainkat. A repedés külső peremén mászunk, a drótra biztosítunk, és néhány erőteljes mozdulattal fölérünk a tető alatti sziklapihenőre.
Az út utolsó szakasza pár lépés könnyű oldalazás, majd megpihenhetünk a Törökugrató füves tetején. Szédítő a mélység alattunk, amit legyőztünk. Mellettünk gyanús várrom kövei: ez egy álvárrom, mindössze a XXI. század elején épült, eleve romnak.
A tetőről tiszta időben a Schneeberg, a Rax és a Hohe Wand panorámájában gyönyörködhetünk. Lefelé akár balra, akár jobbra indulva jó húsz perc, félóra alatt a parkolóba érhetünk. Fölöttünk a sziklafal semmivel nem lett kevésbé félelmetes, mégis más, hisz leküzdöttük az embert próbáló meredélyt.

A Pittentaler klettersteig rövid, mindössze jó félórás túra, ám nagyon kitett, nehéz biztosított út, amit semmiképp nem ajánlanánk kezdőknek.