A Königschusswandsteig E, II+

A jól ismert és népszerű Haidsteiggel csaknem párhuzamosan, a Preinerwand legdélibb falán egy másik biztosított út is található, a Königschusswandsteig. A két út között jelentős különbségek vannak, amit figyelembe kell venni a megmászására vállalkozóknak.

A Haidsteig kicsit hosszabb, de lényegesen könnyebb, igazából nem éri el a D nehézséget. Végig létrákkal, mesterséges lépésekkel tökéletesen kiépített. Klettersteig-szettel, sisakkal, a gyakorlatlanabbak számára vezetővel szinte mindenki számára járható. A Königschusswandsteig egészen más. Itt nem a turizmus számára kiépített „fősodorban” érzi magát az ember, sokkal inkább egy elhagyatott vidéken, ahol a maga erejére van utalva. A mászás rövidebb, de lényegesen nehezebb. Míg a Haidsteig D nehézsége túlértékelt, a Königschusswandsteig E fokozata megállja a helyét. Ezen az úton szinte csak a drótkötél jelent segítséget. Visszahajló és barlangi – nedves, csúszós – szakasszal egyaránt meg kell küzdenünk. Azaz a Königschusswandsteig csak tapasztalt, jó kondícióban lévő klettersteig-járóknak ajánlott – nekik azonban annál inkább!

2006 esős augusztusában ketten vágunk neki a Königschusswandsteignek. A túra időpontjára amolyan változékony időt jósoltak. Egyelőre nem esik, bár a felhők sűrűn váltják egymást odafönt. A parkolótól jó 1 óra alatt érjük el a Haidsteig beszállását. Továbbhaladunk az ösvényen. Miután megkerültük a lehúzódó sziklatarajt, hatalmas, a sziklafal lábától kiinduló törmeléklejtő oldalába kerülünk. A beszállás a fal tövében található fekete-vörös csíkos elszíneződésű falrésznél található, amit a kőgörgetegen, tetszőleges útvonalon közelíthetünk meg.
Az út ezen szakasza kifejezetten megerőltető. A törmeléklejtő meredek, minden részében omlik, néha többet csúszunk vissza, mint amit előre haladtunk. A sziklafal aljában két olvashatatlan tábla jelzi a Königschusswandsteig beszállását.
Azt azonban nem mutatja semmi, merre kell indulni. A drótköteles szakasz csak jóval följebb kezdődik. Elindulunk a kínálkozó bevágásban. Több kisebb felszökést küzdünk le biztosítás nélkül a gyakran vizes, síkos sziklán. A dolog egyre gyanúsabbá válik. Innen már nagyot lehet esni. Nézelődöm, és fölöttem, a sziklafal tövében húzódó párkányon mintha egy piros pacát vélnék fölfedezni. Tehát ott az út! Innen azonban nem tudok átjutni, vissza kell mászni. Leóvatoskodunk. A táblák mellett egy agyagos felszökés vezet a fal alatti peremre, most erre próbálkozunk. Hamarosan találkozunk a felfestéssel. Nem vitték túlzásba a jelzést! Könnyű mászással szedjük föl a magasságot egy széles, emelkedő peremen. Aztán jobbra befordul az ösvény. Egy-egy rövidebb szakasz talán tényleg eléri a II+ -t. Nem vesződünk a biztosítással, úgyis körülményes lenne standolni. Egy eléggé kitett forduló után két továbbhaladási lehetőség is kínálkozik. Kék, derékszögű felfestés mutat jobbra. Igen ám, de ez lehet a Haidsteig Fekete Madonnájához vezető átkötés kiválása is az útból! Hiába nézelődünk, drótkötelet még mindig nem látunk. Két egyenrangú lehetőség kínálkozik, elindulok hát az egyiken, a balra vezető omladékos párkányon. A perem erősen emelkedik, egyre szűkebb és alatta a mélység már százméteres. Aztán egyszerre nem tudok továbbmenni. Vagy nem is akarok? Biztosítás nélkül ez már nem az én pályám. Inkább visszamászom, ami nem túl kellemes. Mozgó kövekbe, gyökerekbe tudok csak kapaszkodni és a lépések ugyanolyan bizonytalanok. Nem túl szívélyes kontextusban emlegetjük az út kiépítőit. Nézzük a másik lehetőséget! A festékpöttyök mentén kezdünk fölmászni a jól tagolt, megdőlt táblán. 8-10 méter után a bal oldali falon megpillantjuk a drótkötelet. Megvan végre az út! A Königschusswandsteigen már azért is meg kell küzdeni, hogy a drótköteles szakasz beszállásáig eljussunk.
Innen egy darabon könnyebbé válik az élet. Széles rámpán kapaszkodunk fölfelé, B (véleményem szerint itt-ott C) nehézségű drótkötélbiztosítás mellett. Újra megjön a kedvünk a Königschusswandsteighez. A kilátás is gyönyörű, bár a fejünk fölött magasodó fennsíkperem fölött egyre szürkébb felhőgomolyok kavarognak elő. A rámpa egy füves platóra vezet. Itt kezdődnek a komolyabb dolgok. Föltekintve jó 15 méteres sziklafal magasodik fölénk, erre kúszik föl a drótkötél – toronyiránt. Ez itt az E besorolású szakasz. Nekirugaszkodom. A drótkötél elég sűrűn van rögzítve, ami egy esetleges esésnél jól jön, ám az átkapcsolások miatt tovább nehezíti a dolgot. Ezen a falon ugyanis szinte teljes egészében karból kell felhúznunk magunkat, míg lépésként apró peremekkel és a bakancstalp tapadásával kell beérnünk. Az átakasztás extra bicepszfejlesztő edzés. Az áthajlás (D-E) alatti sziklaodúhoz érve van lehetőség először pihenésre. Kikötöm magam egy csavaros karabinerrel, belelógok és visszanézek. Amit látok, nem túl megnyugtató. Tamara erőn felüli küszködéssel húzza föl magát pontról pontra, de az ő bicepszei nem arra valók, hogy fél kézzel tartsa a testsúlya nagy részét. Pár méter után kimerül. Megrémülök, hogy visszaesik. Szélsebesen kezdek visszamászni, ám ő közben megembereli magát és már ott van mellettem. Inkább helyet adok neki az odúnál és gyorsan kiteszem őt is. Lihegve lógunk a „szeren”. Továbbmenni? De ki tudja, mi vár még ránk? Fölöttünk a barlang, E nehézségben, ami, ha nedves a szikla, jóval nehezebb is lehet. Míg tanakodunk, egyre jobban elborul, és szitáló eső csap végig a sziklákon. Visszafordulni a cél előtt? Rajtam a felelősség. Hej, ha tudnám, mi vár ránk abban a híres-hírhedt barlangban? Egy mód van rá, hogy megtudjam: ha megnézem. De a partneremnek kötélbiztosítás kell az E szakaszon, ez biztos. Döntés születik, hogy megnézzük, aztán majd lesz valahogy. Összekötjük magunkat és indulok tovább. Tamara addig pihenhet. Az áthajlást 1-2 vaslépés segíti, majd feltornázom magam az újabb, sziklaperem alatt húzódó, B-C nehézségű meredek rámpára, amely a függőleges hasadékbarlangba vezet. Kissé nedves, itt-ott csöpög, a drótkötél pedig a vízszintesre merőlegesen tűnik el a plafon hasadékában. Kicsit följebb tornázva magam, látom, fény dereng elő felülről. Nem túl hosszú ez a szakasz, utána pedig a rajz szerint már lényegesen könnyebb az út. Talán túljutunk rajta az eső előtt. Egyszerű stand egy vascöveken és Tamara pár perc múlva már ott áll mellettem. Indulok is rögtön tovább. Néhány métert kell csupán a lazán lifegő drót és a sziklahasadék peremeinek segítségével, kéménytechnikával fölhernyózni a szűk hasadékban, de annál megerőltetőbb. Csúszik minden. Szerencsére akad egy-egy jobb fogás. A hátizsák is csak hátráltat, de végül átférünk ketten a szűkületen. Biztosításra azonban csak akkor van mód, mikor a barlangüreg behajló felső boltozatának párkányán biztosan megvetettem a lábamat.
Itt aztán kiderül, hogy túl is vagyunk a nehezén. A felső kijáraton, ami egy jókora ferde nyílás, a felhős égbolt tekint be a komor üregbe. Tamarát fölbiztosítom. Ügyesen kúszik föl a résen. Megállapítjuk, hogy kár lett volna visszafordulni. Igaz, nem vagyunk még kint az útból. A kivezető párkány kitett fordulóhoz vezet, közvetlenül bakancsom talpa alatt a behajló sziklafal a maga 150-200 méteres mélységével. Innen egy megdőlt, C-nek minősített felszökés vezet ki a falból. Izgalmas visszapillantani a hatalmas mélységbe, és a zsombolyszerűen tátongó barlangszájba, amelyből most bukkan elő Tamara piros sisakos feje. Ahogy elérem az első törpefenyőket, csöpörögni kezd az eső. Nem haragszom rá, igazán megértő volt, megvárta, hogy túljussunk a kritikus részen.
A falból kijöttünk ugyan, de nem vagyunk még az út végén. Rövid átkötések és viszonylag könnyű felszökések váltogatják egymást. Átlépünk egy jókora bevágáson, majd újabb mászások következnek, ám ezeken már az esőben csúszóssá váló sziklák sem okoznak problémát, legfeljebb a szokatlanul vékony drótkötél, amely a kesztyű ellenére is belevág a tenyérbe.
Odafönt a Rax-plató felhőbe-ködbe burkolózó komor arca fogad. Eshet már, fújhat az orkánszerű szél, az sem érdekel. Megvan a „König”, szép volt, kalandos, izgalmas mászás és gyönyörű kilátás, magashegyi környezetben, mi kell még?
Talán egy sör a Seehüttében, de az is itt van, tíz percre…

A Königschusswandsteig hossza 230 méter. 1,5-2 órát szükséges magára a „steigre” szánni, míg a megközelítése a parkolóból 1,5-2 óra. Lefelé a Neuen Seehütte-től a Holzknechtsteigen 2 óra. Klettersteig szett, sisak kötelező, mászókesztyű, és – különösen, ha van gyengébb mászó is a csoportban – a felső biztosításhoz szükséges kellékek (30 méteres via ferrata kötél, HMS karabiner) ajánlott!