Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
Az ausztriai A2 autópályán Willach-ig, majd tovább Lienz, Dobiaccio (Toblach). Innen Cortina d’Ampezzo, majd le Pocol településen át Agordo felé. Innen La Valle falun át a Duran-hágóba (1601 m). A hágóból jelzett úton gyalog a Rifugio Cerastiano házig (1834 m), a ház mögött 10 perc séta a beszállás.

A túra leírása:
A „szuper-ferrata” erős kezdéssel indul, hogy elriassza az alkalmatlanokat: csaknem lépésmentes traverz egy függőleges falon (C-D) majd át egy izmos kiszögellésen (D), és tovább váltakozó nehézségű traverzálós szakaszokon (B, C-D). Aki ezen túljut, technikai problémáktól nem kell tartani az út során. Innen a hatalmas kuloár (alulról nézve) jobb oldalának megdőlt tábláin kapaszkodunk föl hosszan: könnyebb szakaszok (B), kisebb -nagyobb felszökések (C, C-D) és rövid gyaloglások váltogatják egymást, majd a szakasz végén némi szerpentinezéssel elérjük a sziklafal tövét.
Az út kulcshelyének tekintett sárgás falszakasz a következő, a Costantini leginkább mászós etapjának bevezetője. A ferdén vezetett dróton szükséges van a karizomra, de apró lépéseket is találunk a nagyon enyhén visszahajló falon (D-E). Függőleges felszökés visz tovább (C), majd egy nagyon kitett és meredek, viszonylag hosszú mászás következik (C-D). Följebb lépcsőzetessé válik az emelkedés majd törmelékes területre érünk (Pala del Belia, 2295 m). Az ösvénytől jobbra és balra is menedkülőút indul, bár a balra induló, a hatalmas fal teteján vezető nem néz ki túl bizalomgerjesztően.
Tovább indulva egy izmos kis áthajlást kell leküzdenünk (D), majd rövid mászással egy meredek kuloár aljába érünk, ebben kapaszkodunk tovább könnyű mászással (B), kisebb felszökésekkel (C). Ha sok a mászó, gyakori a kőhullás, vigyázzunk! Följebb törmelékes terepre érünk és gyaloglószakasz következik.
Hol drótkötél nélkül, hol könnyebb biztosított mászással (A, B) szedjük tovább a magasságot. A Cima Cattedrale (2557 m) tetejére érve érdemes kissé megpihenni, mert még mindig jelentős kapaszkodás vár ránk. Gyaloglószakaszok és biztosított mászás váltják egymást a csúcsig (B, B-C). A csúcs alatt egy meredekebb, kőhullásveszélyes falat kell még leküzdenünk (B-C), hogy végre elérjük a Cresta delle Messanade csúcsát (2737 m). Itt ér véget a Costantini fő szakasza.
Gerincvándorlás következik itt-itt szelősebb részekkel, jórészt drótkötél nélkül, de ahol igazán szükséges, találunk drótot. Egy függőleges-közeli lemászás (C) vezet a Forcella delle Messanade hágóba (2560 m). Időjárásromlás vagy fáradtság esetén itt a törmeléklejtőn a Grisetti bival érintésével legyalogolhatunk a Duranhágóba. Ne feledjük, továbbindulva még erős 3-4 órás túra vár ránk!

A Moiazza csúcs felé egy megdőlt táblán gyalogolva indulunk, majd a sziklafal alá érde előbb kicsit ereszkedünk egy a szakadék felé dőlő párkányon, utána egy kéményben függőlegesen fölfelé indul a drótkötél (C-D). Kiérve egy rövid fallépcsőt kell még leküzdenünk (D), hogy a csúcs alatti törmeléklejtőre érjünk: ezen gyorsan fölkínlódjk magunkat a hágóba, ahol útelágazódás vár ránk.
Jobbra a csúcs felé vezet az út. Egy meredek és csak apró természetes lépésekkel ellátott falon kapaszkodunk (C-D), majd egy igen kitett és keskeny gerincre érünk (B, C). A csúcs alatt könnyebb biztosított rész és gyaloglás vár. A hágó oda-vissza kb. 1 óra.

Lemenet:
A Costantini ferráta jellemzője, hogy a lemeneti út maga is egy via ferrata. A hágóból lefelé tulajdonképpen a Moiazza normál útja indul, amely jellemzősen B-C nehézségű biztosított mászás. Előbb a híres Cengia Angelinin, azaz az „Angyalok párkányán” haladunk végig, amely a túra egyik leglátványosabb része: gigászi, 700-800 méteres mélységek fölött, egy keskeny párkányon haladunk (A, B). Egy bevágásban itt gyakran hónyelv fekszik, itt hasznos lehet a kötél, jégcsákány. Kiérve a Moiazza északnyugati oldalán biztosítatlan peremeken majd törmeléklejtőn jutunk le a jól felszerelt Ghedini bivakházhoz (2600 m).
A bivaktól egy gigantikus, sziklás kuloár indul lefelé (Lavina dei Cantoi). Oldalán több száz méter hosszan, kisebb-nagyobb gyaloglószalaszokkal és biztosítatlan részekkel megszakítva drótkötélbiztosítással ereszkedünk lefelé (B, B-C, C). Egyes szakaszok esőben, vizesen igen csúszósak lehetnek! Óriási sziklafalak, a Moiazza nyugati letörései emelkednek fölöttünk. Végül törmelkékes gyaloglótetepre érünk, az ösvény átkel a jobbára kiszáradt patakmedren éa barátságos túraúton érünk vissza a Cerastiano menedékházhoz.

Megjegyzés:
Az 1974-ben épített Costantini via ferrata a Dolomitok, de talán az Alpok legismertebb, legendák övezte útja. A legnehezebbnek, leghoszabbnak nevezik. Ez utóbbi valószínűleg igaz is, de az útvonal technikai nehézségei (egy-két rövid szakaszt leszámítva) meg sem közelítik sok, akárcsak D körüli osztrák klettersteig nehézségét. A rendkívül hosszú felmászás és lemászás viszont kiváló erőnlétet, magashegyi jártasságot igényel és kizárólag biztos időjárás mellett induljunk útnak. Nem túlzás fejenként akár 2 l vizet is magunkkal vinni és bőséges energiapótlásról is gondoskodjunk! Ha romlik az idő, a Forcella delle Messanade hágóból meneküljünk le a villámcsapás-vecsélyes hegyről, a levezető kuloárt se vállaljuk be esőben, inkább aludjunk a Ghedini bivakházban! A törmelékes párkányok és a többi mászó mozgása miatt a teljes útvonal föl és le egyaránt fokozottan kőhullásveszélyes.
Nagyon kimerítő, de rendkívül látványos, igazi magashegyi útvonal.

Mászható időszak:
június-szeptember

Menedékház:
Bivak Ghedini(2600 m)

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, túrabot, nyár közepéig jégcsákány, hágóvas

Hasonló klettersteig:
Giuseppe Olivieri VF és Aglio VF együtt, lemenettel
Johann klettersteig és Dachstein csúcs együtt, lemenettel

Szöveg: Galli Károly
Fotó: Galli Károly, Gyulai Péter