Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
Az ausztriai A2 autópályán Willach-ig, majd tovább Lienz, Dobiaccio (Toblach), majd Selva, Canazei, innen tovább a Fedaia-hágó felé, a tó keleti végén lévő parkolóba. Innen keletnek az ösvényen majd ferdén föl a nagy sziklatábla nyugati oldalához, ahol tábla jelzi a beszállást.

A túra leírása:
A túra tulajdonképpen két részre osztható. Először rövid gyaloglás után elérjük a gigantikus méretű sziklatábla alját, fölérünk peremére és megkezdődik a menetelés fölfelé, jó 2-3 órán keresztül, mintegy 850 méter szintet legyűrve a kb. 45 fokban megdőlt táblán. A kilátás lenyűgöző, a mélyben az országút kanyarjai, kicsit nyugatabbra a Fedaia-tó, szemben a Piz Boe piramisa… maga a mászás viszont eléggé egyhangú, ám annál kimerítőbb, és tényleg sosem akar véget érni. Bár végig drótkötél kíséri az utat, sok szükség itt nincsen rá (B).
Mikor végre a tábla tetejére érünk, kezdődik a gerinctúra. Innentől válik a mászás komolyabbá. A menedékházig húzódó hatalmas sziklagerinc tornyok sorozatából áll, amelyeket keskeny gerincszakaszok, bevágások kötnek össze. A mélység mindkét oldalon több száz méteres. A drótkötél mindvégig rendelkezésre áll, bár több helyen nagyon laza, vagy mozognak a tartócövekek. Egyéb segítségre ne nagyon számítsunk. Mindjárt az elején egy szűk gerinchasadékba kell lemásznunk, majd átlépnünk a mélység fölött, végül a gerinc kitett oldalában fölkapaszkodni a tetejére. Ízelítőnek ez nem rossz, jópár hasonlóban lesz még részünk. Toronyra föl, majd ereszkedés a másik oldalon. A Serauta déli oldalán sima a sziklafal, szinte csak a bakancsunk talpának tapadásában bízhatunk, a mélység pedig bizsergető a lábunk alatt. Több helyen teljesen elkeskenyedik a gerinc. Itt vagy a gerinc oldalába lógunk ki és megint csak a tapadásban bízva, talpunkra terhelve lépegetünk, vagy a sziklaélen egyensúlyozunk a térdmagasságban lötyögő drótkötélbe biztosítva. A kiemelkedésekről közelinek tűnő Rifugio Serauta nagyon lassan közeledik. Végül egy függőleges kéményben mászunk le, itt először cövekek segítenek, igaz, elég rossz állapotban vannak, lefelé hajlanak. Ezen túljutva már csak az I. világháborús katonai romok között kell végiggyalogolnunk is kiértünk a „végtelen” ferrátából..

Lemenet:
A lemenet nem egyszerű: visszatérni a Fedaia-hágóhoz csak gleccseren és nagy kőomlásokon lehet, nem javasolt, de ha ezt választjuk, vigyünk hágóvasat! Lemehetünk az Antermoia-völgyön is Malga Ciapellába, de ne feledjük: az út omladékos, alsó szakasza a nem túl jó hírű Alpini via ferrata, az ereszkedés csaknem 1500 méter és jóval a Fedaia-hágó alá érkezünk. A legjobb, ha a Rifugio Serauta felső liftállomástól lifttel megyünk le Malga Ciapellába, de akkor meg kell szervezni a visszajutást a hágóba.

Megjegyzés:
A hossza, a gerinc kitettsége és szabdaltsága, illetve a kiépítettség elhanyagoltsága miatt kifejezetten kemény és kondícióigényes út, csak tapasztalt mászóknak. Víz nincs, 1-2 liter szükséges! Az utolsó lift 16 h-kor indul, ha erre tervezünk, úgy kalkuláljunk az idővel, hogy elérjük!
MEGJEGYZÉS: a közelmúltban (2014-15) felújítva újra megnyitották!

Mászható időszak:
június-szeptember

Menedékház:
Rifugio Serauta (2876 m) felső liftállomás

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, hágóvas (ha a gleccseren ereszkedünk le)

Hasonló klettersteig:
Innsbrucker klettersteig
Königsjodler klettersteig

Saját értékelés: C-D

bergsteigen.at: -

klettersteig.de: C-D

Nagyon kondícióigényes és hosszú mászás: előbb kb. 800 m szint egy óriási megdőlt táblán, majd rendkívül hosszú gerincmászás kisebb tornyok sorozatán föl és le: az út helyenként nehéz és jellemzően nagyon kitett.