Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
Az ausztriai A2 autópályán Willach-ig, majd tovább Lienz, Dobiaccio (Toblach), majd Selva, Canazei, innen tovább a Fedaia-hágó felé, a tó nyugati végén lévő parkolóba. Innen gyalog (2 óra) vagy lifttel a Pian dei Fiacconii menedékházhoz.
A lift felső állomásától a csúccsal szemben állva jobb kéz felé (nyugatnak) indulunk a jelzett ösvényen. Hosszan gyalogolunk sziklás terepen, kisebb vízfolyások, tócsák között, többnyire enyhén lefelé. Egy hatalmas, a csúcs felől lefutó sziklagerincet kell alulról megkerülnünk. Ettől a ponttól megkezdjük az emelkedést, amely a csúcsig tart. Előbb törmeléklejtőn kapaszkodunk föl, majd elérjük a Forcella della Marmolada nevű bevágás alatt kisebb gleccsert. Balra a főcsúcs, a Punta di Penia, jobbra a Gran Vernel (3205 m). A gleccseren általában hágóvas nélkül lehet átkelni és komolyabb hasadékok sincsenek. A felső végén találjuk a drótkötél kezdetét.

A túra leírása:
A gleccser felső végétől drótkötél jelzi további utunkat, amely a Forcella della Marmoladához (2910 m) vezet (B). Igazából innen indul a via ferrata. A szük bevágásba a másik oldalról is vezet egy via ferrata a Contrin menedékház felől.
Innen meredeken, de vaskampókon, drótkötélbiztosítás mellett kezdjük meg a mászást. Valójában ilyen az egész út: vaskampók hosszú sora a nagy, megdőlt sziklafalakon (B-C). Ha szorgalmasan akasztgatunk semmi probléma nem érhet minket. Az előbbi kis gleccser fölött mászunk, majd lassan elérjük a csúcsgerincet, ahol szintén drótkötelet találunk (A). Innen belepillanthatunk a Marmolada híres, 800 méteres déli falába, amelyen az extrém sziklamászók számára is komoly kihívást jelentő utak haladnak. A terep meredeksége csökken, és hómezőkön áthaladva hamarosan a csúcskeresztnél vagyunk (előtte kis büfé üzemel).

Lemenet:
Gleccserfelszerelés nélkül mindenképp a felmeneti utat válasszuk! Ha felkészültünk, a csúcskereszttől indulhatunk lefelé a felső gleccser szélén, a kelet felé ásítozó szakadék peremén. Odalent a nagy Marmolada gleccserben gyönyörködhetünk, amelyen majd le kell mennünk. A piros jelzésnél kezdünk lefelé mászni a tagolt sziklákon. Drótkötél itt nincs, a mászás kb. II-, bizonytalanabbak használjanak kötelet. Leérve a gleccser szélén találjuk magunkat.
Innen cikk-cakkban, az olykor 10-20 méteres mély, jeges falú hasadékokat kerülgetve kell leereszkednünk a mélyben látható Pian dei Fiacconii menedékházhoz. Csatoljunk hágóvasat és kössük össze egymást kötéllel!

Megjegyzés:
A Dolomitok legmagasabb csúcsának megmászása a nyugati gerinc klettersteigjén közepesen nehéz túra: tapasztaltabb magashegyi túrázók számára remek élmény, kezdőknek azonban – elsősorban a gleccser miatt – nem való! A hasadozott gleccser miatt hágóvas, jégcsákány és kötél kötelező, vagy a felmeneti úton ereszkedjünk vissza is! A csúcsot gyakran tépázzák viharok, ilyenkor különösen villámcsapás-veszélyes, csak stabil időjárás mellett induljunk neki!

Mászható időszak:
június-szeptember

Menedékház:
Rif. Punta Penia, 3343 m

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, hágóvas, jégcsákány, hegymászóbot, kötél, ereszkedőeszköz

Hasonló klettersteig:
Schulteranstieg és Randklufsteig