Grossvenediger (3666 m tszf.)
Tirol – Venedigergruppe

Többek szerint nem jó ómen az, ha egy hegy magassági adatában a sátán számai vannak elrejtve, a Venediger megmászóit azonban ritkán szokta visszatartani az efféle babona. Nem is illene a sátáni jelző erre a hatalmas, lankás hó- és jégkupacra.

A Grossvenediger megmászásához nem szükséges különleges képességekkel, komoly hegymászó felkészültséggel rendelkezni. Akinek van némi magashegyi túratapasztalata, gleccsertúra felszerelése, no és persze legalább egy hasonszőrű társa, bátran nekivághat Ausztria harmadik legnagyobb hegyének.

A Venediger csúcsgerince

Megközelítés:
A leggyorsabb a Hegyeshalom-Bécs-A2-Semmering(S9)-Liezen-Mitterdorf-Matrei útvonal, ebben egy 5 eurós alagút is van a végén. Másik lehetőség: Rábafüzes-Graz-Klagenfurt-Villach-Lienz-Matrei
Kiindulópont a völgyből: Matrei Tauernhaus (1512 m)
Csúcsmászás kiindulópontja: Neue Prager Hütte (2796 m)
Csúcsmászás szintkülönbsége: 870 m; Távolság: 5 km
Csúcsmászás nehézsége: F+ (PD-), 20o
Időtartam: a Neue Prager Hüttéig 4-5 óra; innen a csúcs 3-4 óra, le 2-3 óra. Célszerű a túrát 3 naposra tervezni.

Mikor vibrál körülötted a levegő, mégsem örülsz neki…
Késő délután érünk a Matrei Tauernhaushoz, amely a csúcs alá vezető hosszú völgy bejáratánál áll, „mindössze” 1512 méteren. Csaknem 1300 méter szint vár ránk a túra kiindulópontját jelentő Neue Prager Hüttéig, ami 5 órás kemény túrát jelent a 3 napi felszerelést rejtő 90 literes hátizsákmonstrumokkal. Az bizony már sötétedésbe csúszik! Szégyen-nem szégyen, csalunk hát egy kicsit. Traktorral vontatott „taxi” közlekedik a völgyben följebb található Venedigerhausig. Fejenként 5 euróért másfél órányi baktatást spórolunk meg, igaz, szintben nem nyerünk semmit. Még egy sörrel is megünnepeljük a váratlan előrehaladást, majd nekivágunk a patak mellett vezető földútnak.

Vészjósló felhők gyülekeznek

A Neue Prager Hüttéig három úton is mehetünk. Előbb balra, az első hídon kiágazik a leglátványosabb, 4,5 órás, a vízesés mellett meredeken fölvezető, majd a gleccser alatti legyalult sziklafelszínt keresztező útvonal. A következő bal kéz felé eső kiágazás a völgy fölé magasodó hegyoldalban kanyarog föl, ez a legrövidebb út. A patak mentén hosszan, a völgyfőig, majd onnan a hegy oldalában visszakanyarodva vezet a harmadik, leghosszabb, de leglankásabb út. Mindhárom útvonal az Alte Prager Hütténél találkozik, innen közös út visz tovább a Neue Prager Hüttéig.

Talán a sörnek köszönhető, hogy elvétjük a rövid út kiágazását (pedig szép nagy sárga tábla jelzi), és a szűkülő völgyben kezdünk fölfelé trappolni az egyre zuhatagosabb patak bal partján. Figyelmetlenségünknek kellemetlen következményei lesznek. A késő délutáni napsütést egyre zordabb viharfelhők takarják el. A völgyfőig sem érünk föl, mikor megdördül az ég, és az első esőcseppek kopogni kezdenek körülöttünk. Jéghideg magashegyi eső. Nyakunkba szedjük a lábunkat, a ház azonban messze van még, és útközben hómezőkön is át kell vágnunk. Megérkezik a vihar. Folyamatosan villámlik. Magamban számolok: egy…kettő…há… és már érkezik is a dörgés. Néha szinte vibrál körülöttünk a fény: egy… Dörgés! Hű az anyját, de közel volt! Egyikőnk sem szeretne szénné éget villámcsapottként búcsúzni ezen árnyékvilágtól! A jégcsákányokat lefelé fordítjuk, egyebet azonban nemigen tehetünk – épp az út közepén járunk, akkor már inkább előre, mint vissza! Az eső havas esővé változik. A kezem már érzéketlenné fagyott, felváltva melengetem a kulcscsontomon. Hol van már az a rohadt ház? Már latyakos havon csúszkálunk. Az Alter Prager Hütte erősen felértékelődik szűkülő tudatunkban. Előbb még be sem akartunk menni. Most már az is fölmerül, hogy töltsük ott az éjszakát! De a forró rumos tea, a leves az tuti! Végre fölsejlik a köd és eső fátyolán keresztül a ház bizonytalan körvonala. Phű, megúsztuk, nem váltunk élő villámhárítóvá!… Ám micsoda csalódás a bejárat előtti frissen hullott szűz hóréteg, a belakatolt ajtó látványa! Bizony, régen lehetett, mikor az Alter Hüttében forró tea rotyogott a tűzön… A menedékház mögött útjelző tábla, rajta a kőkemény valóság: Neue Prager Hütte 1 óra!
Ez az óra merő rémálom. Újult erővel cikáznak a villámok a fejünk körül. A mennydörgés folyamatos. Havas eső és havazás váltogatja egymást. Följebb 10-20 centi friss, vizes hó fedi a sziklát. Június végén! Átfagyott kézzel, arccal botorkálunk a síkos köveken és az útnak nem akar vége szakadni…

Neue Prager Hütte
A Neue Prager Hütte fűtött társalgójában forró levest kavargatva csillapodnak a kedélyek. Átázott bakancsaink a szárítóban gőzölögnek. Mellettünk tűz ropog a kandallóban. Az asztaloknál vegyes társaság, osztrákok, németek, olaszok, spanyolok. Már a holnapi nap esélyeit latolgatjuk. Ezek elég rosszak. További esőről, havazásról szólnak a hírek.

Szombat: csúcstámadás helyett pihenés
Kora reggel az előrejelzést igazoló tejfölszerű köd, szemetelő eső fogad. Készülődik az egész ház. A sűrű ködben igen nehéz a tájékozódás a hatalmas gleccseren, könnyű eltévedni, hasadékba zuhanni. Tanakodunk, mi legyen. Másnapra napsütést jósolnak. Döntés születik: maradunk.
Délután, csöndes sörözgetés közben figyeljük a visszatérő csapatokat. Megviselt ábrázatukon csalódottság. A tények minket igazoltak: aznap senki nem jutott föl a csúcsra.

Vasárnap: pihenés helyett csúcstámadás
A júniusi korán felkelő nap első sugarai a ház tornácán találja kis csapatunkat. Nagy lendülettel nekivágunk az útnak, és ugyanazzal a lendülettel mindjárt el is tévedünk. Kettéágazik a jelzett ösvény, mi a jobb kézre, a sziklagerinc felé vezetőt választjuk, ám a jel hamarosan eltűnik, a sziklák között pedig lehetetlenné válik a továbbhaladás. Alighanem egy lavina vagy kőomlás tüntette el az utat.

A gleccser felé

Visszafordulás, lemászás a mélyben látható hómezőn, ahol erős taposás látszik. Besorakozunk, és megkezdődik a kapaszkodás. Fölöttünk hatalmasan, méltóságteljesen terpeszkedik a nagy, vakítóan fehér Venediger gleccser.
A gleccsert elérve összekötözködünk, hágóvasat csatolunk. Az előző két nap időjárása alapvetően megváltoztatta a viszonyokat: nyitott, leolvadt, jeges felszínű gleccserre számítottunk, ehelyett szinte téliesen behavazott – annyi különbséggel, hogy a 20-30 centis hó épphogy alattomosan elfedi a hasadékokat, meg azonban nem tart.
Hosszú-hosszú, folyamatosan emelkedő gyaloglás következik. A tegnapi csoportok szerencsére megtalálták már az utat itt-ott keresztező gleccserhasadékokat, nekünk csak nagyokat lépni, ugrani kell olykor. Egyikük Csabi valahogy mégis beleszakad egybe, derékig. Tartják a többiek keményen, míg küzd a szabadulásáért. Lábai a levegőben lógtak, de alighanem olyan szűk volt a hasadék torka, hogy nem tudott mélyebben belecsúszni.

Gleccserhasadékok között

Elhaladunk a Kleinvenediger oldalában, majd, a főcsúcs felé vesszük az irányt. 3500 m körül járunk, itt lehet először érezni a ritkább levegő kellemetlen hatásait. Többeknél jelentkezik a fejfájás, a légszomj. Eddig sem túl gyors haladásunk még inkább lelassul.

A csúcstömb hátulról

A csúcs közelében vártalanul fölerősödik a szél. Már a csúcsgerincen járunk, feltűnik a cél, a keskeny gerincre épített csúcskereszt. Odáig azonban még végig kell egyensúlyozni a gerinc sátortetőszerű, keskeny tetején. Egy 6-8 méteres szakaszon kifejezetten keskeny, cípőnyomnyi a gerincél, jobbra-balra jeges-havas meredek lejtő. Az erős széllökések teszik veszélyessé az áthaladást, mert könnyen kibillenthetik egyensúlyából az embert.
A légáramlás felhőket is magával ragad, és mire a csúcskereszt tövébe érünk, átlátszatlan szürkeségbe kerülünk. Az orkánszerűvé váló időjárás viszont gyors visszaindulásra serkent. Egyszerre felszakad a felhőzet és alant – igaz, csak percekre -, előbukkan a vad, tiroli hegyvilág. Négy óra volt a út a háztól, kényelmes tempóban.

A csúcs és az oda vezető keskeny sátortető-gerinc

A lefelé út simán megy. A késő délutáni langymeleg napsütés már a ház előtti padokon sörözgetve üdvözli csapatunkat. Maga a csúcs nem látszik ugyan innen, de felséges a panoráma az egész gleccserre és a környező háromezres csúcsokra.
Verőfényes, havas gleccsertúra, a tiroli hegyek üde lehelete, jó vacsora, hideg sör, a teljesítmény és a sikeres csúcsmászás utáni elégedettség… mi kell még egy jó hegymászónaphoz?

A völgyben fekvő Venedigerhaus melletti hirdetőtáblán sokkoló képpel szembesülhetünk. Zsigmondy Emilnek az 1860-as években készült rajzán a Venediger gleccser még a völgytalpig ért. Ma csaknem ezer méterrel följebb végződik…