Hochstuhl németül, Stol szlovénül

A Karavankák hegylánca 120 kilométeren át húzódik nyugat-keleti irányban két ország, Szlovénia és Ausztria határán, kétezer-kétezer kétszáz méteres magasságban. Legmagasabb csúcsa a Hochstuhl, vagy Veliki Stol (2237 m). A keskeny hegylánctól délre a Száva, északra a Dráva vize folyik. Két nálánál némiképp magasabb hegyvonulat, a Júliai-Alpok és a Kamnik-Savinja Alpok között teremt földrajzi kapcsolatot. Fő kőzetanyaga a másik kettőhöz hasonlóan mészkő.

A Hochstuhl Nordgrat klettersteig

A Karavankák sokak által látogatott, legmagasabb kiemelkedése a Hochstuhl (2237 m). Legtöbben a szlovén oldalról közelítik meg, normál túraútvonalon, a Presernova Koca (Preschern Hütte) menedékház érintésével. A csúcsról az észak felé vezető, már Ausztriához tartozó Bärental irányába leszakadó sziklás gerincen egy extrém turistaút is vezet a főgerincre. Ez a Hochstuhl, vagy Nordgrat klettersteig.

Hochstuhl klettersteig
Hochstuhl: 2237 m
Magassága: 1150 m, ebből a klettersteig 550 m.
Kiindulópont: Bärental végében található parkoló.
Megközelítés: az A2 autópályáról Klagenfurtnál lekanyarodva, majd Feistritz-nél a Bärentalba kanyarodva végig a völgyön a parkolóig. Innen tovább a piros jelzésen.
Mászás ideje: föl a parkolóból 3-4 óra, le a Klagenfurter Hütte érintésével 2-3 óra, összesen 5-7 óra.
Mászás nehézsége: B-C. Többnyire meredek, sziklás túraútvonal, az alsó (új) szakaszon drótkötéllel és acélkampókkal biztosított mászószakaszok találhatók, helyenként jelentős magasság fölött.
Mászható: májustól novemberig.
Szükséges felszerelés: teljes nyári magashegyi túrafelszerelés, klettersteig szett, sisak.

A steig évtizedek óta létezik, de igazából csak egy drótkötéllel itt-ott támogatott meredek túraösvény volt, míg pár éve ki nem építették új beszállását. Az új kiindulópont jóval lejjebb található, a hegy lábát borító törmeléklejtőbe belenyúló sziklagerinc legalján. Az új szakasz izgalmasabb, látványosabb, kissé nehéz (B/C) klettersteig.

Van-e rosszabb, mint hosszú-hosszú utazást követően nekivágni egy tervezett túrának, eljutni a beszállásig, nekiindulni az útnak, majd a romló időjárás miatt visszafordulni és átázva-átfázva hazakullogni? Mintha egy tál finom, gőzölgő birkapaprikást tennének a kiéhezett ember elé, meg is kóstoltatják vele, majd a következő falat előtt elhúzzák az ételt és ráripakodnak: tünés haza! No, pont így jártunk asszonykámmal 2006 júliusában. Esőben kezdtük el a mászást, de úgy ötven méter után a csöndes szemetelés egyre erősebb záporba ment át. Végül a visszafordulás mellett döntöttünk. De a birkapaprikás (akinek jobban tetszik, lehet csokitorta is) illata ott maradt az orromban. Három héttel később ezért újra ott állunk a Hochsuhl klettersteig beszállásánál, immár ötfősre bővült csapattal.
A hatalmas sziklakatlan fölött ragyog a napsütés, a csúcsokat azonban felhőtakaró fedi. Korán van még, bízunk benne, hogy mire fölérünk, a felhők is fölszállnak. Augusztus van, a levegő mégis kifejezetten hűvös, csípős – túrára való!
Több kisebb társaság rángatja magára a beülőket a hatalmas sziklagörgeteg omladékán egyensúlyozva. Egyikük épp indul, pedig jó lett volna eléjük vágni. Vagány szőke germán anyuka két aprócska gyermekével. Az egyik tizenkét éves forma, macskamódra kúszik föl a drótkötélen. A kisebb, alig látszik ki a sisak alól, sírásra görbülő szájjal figyeli. No, bár az út nem nehéz, de ez neki talán kissé korai…

A „steig” függőleges felszökéssel indul. A tíz-tizenöt méteres falon a drót mellett vaskampók is segítik a kapaszkodást. A „húzós” beszállás egyben az út legizgalmasabb része, sajnos följebb nem találkozunk ilyen izgalmasabb szakaszokkal.

A steig beszállása

Illő szünetet hagyunk a kis család után, majd gyorsan felhúzódzkodunk a kezdő falon (B/C). Aki ebben a nehézségben némi drótkötéllel biztosított sétához szokott, meg fog lepődni a beszálláson: függőleges sziklafalon kell itt fölmászni acélkampók és a drót segítségével, vagy tizenöt-húsz méteres magasságig. Jókora, meredek falakkal leszakadó mészkőgerinc tetején állunk. Újabb és újabb felszökések következnek, egyik-másikuk megközelíti a C nehézséget. Majd járóterepre jutunk és épp előznénk a családot, ám azok nekivágnak a következő biztosított szakasznak. Így aztán jut idő bőven nézelődni. Idillikus alpesi csendélet a túra háttere, törpefenyőkkel, havasi rétekkel, a Klagenfurter Hüttével a szemközti Kosiak hegy (Geisberg) oldalában.
A drótkötél megdőlt táblán vezet átlósan keresztül. A lépéseket vascövekek biztosítják (B). A kissé szellős mászást követően meredek bevágásban kapaszkodunk tovább. Előttünk, talán a tábla kitettségének hatására, végleg eltört a mécses, és a kis család helyzete innentől komolyabbra fordul. Visszafordulni nem tanácsos épp a nehezebb mászások miatt, fölfelé viszont még több száz méteres emelkedő várható, nem is beszélve a gerincet elborító baljós felhőtengerről. A mamán látszik, hogy nem először van hegyekben, így aztán folytatódik a „szoktatás”. Mi viszont végre előzünk.
Kisebb, járótereppel összekötött drótköteles kapaszkodók, még följebb megdöntött létrák következnek törpefenyők és sziklák között. Ráérősen szedjük föl a magasságot, annál is inkább, mert a csúcsról csak nem akar lekopni a felhő. Élvezzük a kilátást, amíg lehet. Most még a nap is kisüt néha, és a környező hegyek látványa igazán lenyűgöző.

Köd és szél
Föntebb egyre gyakrabban kőgörgetegeken csúszkálunk. A vidék mind sziklásabb, zordabb, amit az időjárás is fokoz: vége a napsütésnek, elérjük a felhőt és eltűnik a Bärental körüli hegyvilág panorámája. Egyre erősebb szél csapkod körülöttünk, de a csúcsi felhőt valahogy nem akaródzik neki arrébb csapkodni. Köd és szél nagyon jól megvannak együtt a Hochstuhl csúcsán, és magasról tesznek szánalmas könyörgésünkre, hogy legalább csak egy percre láthassuk azt a híres-nevezetes panorámát!
A gerinc alatti utolsó 2-300 méteren előbb elérjük a gerincet és annak sziklái között botladozunk, majd törmeléklejtők, és könnyebb, itt-ott díszítőelemként drótkötéllel biztosított sziklás kapaszkodók váltják egymást. Elérjük a gerincet. Orkánerősségűvé fokozódó szél és 5 méteres látótávolság fogad. A csúcskeresztnél csak legyintünk, még egy percre leülni sincs kedvünk.
A Hochstuhl déli, szlovén oldala merőben más, mint az északi sziklaletörés: Meredek, füves lejtő, beborítva az alpesi gazdálkodás bogyószerű melléktermékével. A ködben botorkálva hamarosan a bogyótermelőkbe is belebotlunk. Méltatlankodó bégetéssel húzódnak félre az ösvényről.
A Presernova Kocában megjelennek a szlovén oldal kirándulói. Vígan falatozunk, iszogatunk a Koca szélvédett termében. Aztán egyszerre rohanás-pucolás, mindenki a kijárat felé tódul: kibukkant a szemközti hegy a ködből! Rohanok én is, kezemben a fényképezőgéppel. Szél úr egy percre mégiscsak kegyesnek mutatkozik. Napsütéses ablakot nyit a komor felhőkben, és lám, odalent máris előcsillan a Bledi-tó víztükre, és a Száva széles völgye. Aztán ennyi. Szél úr becsukja az ablakot és kis sem nyitja többé.

Presernova Koca

Mire indulunk, megérkezik az anyuka is, a két gyerekkel. A családi béke láthatóan még mindig nem tökéletes, de a mama rutinos a szülői szerepben: két jó adag áfonyás palacsinta gyorsan helyrehozza a viszonyokat.
Lefelé sziklás völgyön át ereszkedünk, látványos mészkőpiramisok között. A hosszú ereszkedést követően még két kisebb hágót vissza kell másznunk, majd megérkezünk a Bärental völgyfőjébe. Elhaladunk a Klagenfurter Hütte mellett, majd a főgerincre föltekintve csaknem egész túránk vonalát végigkövethetjük szemmel a csúcsról lenyúló északi-gerincen (Nordgrat)… és magát a csúcsot is, ahonnan így késő délutánra csak lekerült a felhősipka.
Nem bosszankodunk azért. A tündöklő panorámájú csúcsélmény kimaradt ugyan, de a Karavankák szépséges, vad, de azért sokak számára elérhető vidékén sikerült maradandó élményeket nyújtó túrát tennünk.

Az északi gerincen