Szerző: Galli Károly

Fotó: Galli Károly, Gyulai Péter

Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
A Hegyeshalom-Bécs-A2 autópálya (Graz)-Semmering-Bruck-Leoben-Liezen útvonalon, majd föl a 145-ös úton Bad Ausee felé, itt balra lekanyarodunk Hallstatt irányába. Obertraun után, a tóparton keressük Kessel parkolót. Az út hegy felőli oldalán indul az ösvény itt tábla jelzi a klettersteiget, amelyen magyar nyelvű intelmeket is olvashatunk. A jelzett ösvény egyenesen a beszálláshoz vezet.

A túra leírása:

Lenyűgöző és meghökkentő élmény a Seewand beszállásánál állni és föltekinteni. Döbbenetes 700-800 méteres sziklafal magasodik fölénk, ahol még sejteni is nehéz, hol vezethet rajta a klettersteig. A legegyszerűbb, ha rögtön nekivágunk! A hatalmas klettersteig három szakaszra tagolható: egy mászós, C, C-D, a Doppel Dach-nál D nehézségű alsó, egy könnyebb, itt-ott gyaloglós, jellemzően sáros-csúszós középső és egy nehéz, C-D, D, a végén rövid szakaszon D-E, végig mászós, kitett, magashegyi jellegű harmadik szakaszra.

A Seewand nem szelektálja a mászókat nehéz kezdéssel: az igazi nehézségeket a végére tartogatja. A beszállófal csak C-s. Igaz, általában csúszós, vizes (B-C, C), ami kissé megnehezíti a mászást. Viszont rögtön másznunk kell, majd egy rövid füves átkötés után ismét meredeken, a sziklán indul tovább az út. Egy kisebb párkány után meredeken és hosszan fölfelé mászunk egy sziklaborda mentén (C, C-D). Aztán egy kisebb füves perem átköt az alsó szakasz húzósabb részébe, ahol egy kissé áthajló (D) szakasz vár ránk (Doppen Dach). Az áthajlás megdolgoztatja karizmainkat, bár minden lépés cövekekkel biztosított. Utána újabb nehéz (C, C-D), meredek szakaszok következnek a sziklafalon. Aztán lassan törmelékes terepre érünk, vége az első szakasznak, fújhatunk egyet a füves placcon.

A második szakasz a „Die Rampe” nevű, B-C-s felszökéssel indul. Följebb több meredek, gyaloglós szakasz és rövid mászások (C) várnak ránk, majd beérünk a „Seit 1881” nevű helyre, ahol egy lucskos barlangféle található. Innen egy keskeny peremen mászunk tovább, majd egy kisebb felszökés (C) újabb rövid gyaloglópályára vezet. Beérünk a sziklafal alá, amely már a harmadik szakasz kezdőpontja. Itt található a rossz idő esetén némi oltalmat nyújtó Fledermaus Biwak (Denevér bivak). Valójában a tetőig vezető hatalmas sziklafal tövében állunk.

Érdemes szusszanni egyet, mert hosszú és fárasztó mászás előtt állunk. Jól tagolt sziklán, szép fogásokkal, lépésekkel ellátott, de kitett, közel függőleges falon kezdünk el mászni hosszan, hosszan (C). Csak ez a szakasz felér egy külön klettersteiggel. Följebb a mászás nehezebb és meredekebb lesz (C-D), mígnem elérünk egy rendkívül kitett cöveksorig (C-D). Túljutva ezen, még jócskán kell másznunk a következő pihenőpárkányig.

A viszonylag széles ismét lehetőség van pihenni egy jót. Aztán nekivághatunk az Igel (sündisznó) nevű falszakasznak, amely a cövekekkel telitűzdelt falakról kaphatta a nevét. A mászás nehéz (C), kitett, a falból való kikapaszkodás megmozgatja a karizmainkat. Fölötte rövid törmelékes átkötés vezet az újabb névvel jelölt falszakaszba, ez a rendkívül kitett párkányáról nevezetes Putz Band. Egy ferde rámpán (B-C) közelítjük meg, majd egy szűk kis platón megpihenhetünk. Innen kell beoldalazni az ugyancsak szellős, itt-ott kilógós traverzbe (C-D). Pár méterrel arrébb a párkány szélesebbre vált, innen egy meredek felszökés (C-D) vezet az áthajló tető alá, ahonnan egy kisebb párkányon s egy felszökésen feljutva (C) az utolsó erőpróba előtti pihenőhelyre érünk. A kényelmes párkányon találjuk az útkönyvet.

A 100 m Pfeiler (pillér) a steig legnehezebb szakasza. Valójában a falszakasz alsó harmada az igazán nehéz. Egy erőteljes felszökés (D) vezet a kulcshelynek számító ferde traverzbe (D-E). E pár méteres nehézség leküzdése azonban nem jelenthet gondot azoknak, akik idáig feljutottak. Erős D felszökésen kapaszkodunk tovább fölfelé a közel függőleges pilléren. A nehéz és látványos falszakaszról visszapillantva szinte a steig teljes mélységét láthatjuk a talpunk alatt – bizonyosan nem sok ekkora szakadék fölött vezetett klettersteig akad az Alpokban. A mászás nehézsége följebb csökken (C) és egy újabb kis párkányra kapaszkodunk ki. Gyönyörű innen a Hallstatti tó panorámája alattunk. Az útnak azonban még mindig nincs vége. A következő szakasz nem túl nehéz (C), tagolt falszakasz, de trükkös kis kapaszkodások találhatók benne. Egy újabb kis traverz (C-D) vezet a kiszállófalba (C), ahol a steig függőleges panorámája mintegy kiteljesedik: akár egy repülőgépről, úgy szemlélhetjük magunk alatt közel 800 méterrel azt a hatalmas katlant, ahol pár órával korábban a beszállás felé trappoltunk. Aztán a steig ellaposodik (B) és a törpefenyők között egyszerre véget ér a mászás, kis csalódást keltve azáltal, hogy egy ilyen pompás út nem valami látványos falszakasz tetején végződik.

Lemenet:
A kiszállástól jelzett gyalogúton kb. 45-60 p alatt érjük el a Schilcherhaus-t, innen további 10 perc a Gjaidalm felvonó végállomása. Indulás előtt tájékozódjunk az utolsó lift indulási időpontjáról! Gyalog kb. 2-3 óra alatt érünk le vagy a lift végállomásához, vagy Obertraunba, de mindkét út több km-re esik a kiindulóponttól, ezért – ha nem akarunk gyalogolni – érdemes ott egy másik autót elhelyezni reggel.

Megjegyzés:
A Seewand klettersteiget több leírás a legnehezebb biztosított mászóutak között említi. Ez csak részben felel meg a valóságnak: ma (2011) már az E és F kategóriában technikailag lényegesen nehezebb, igazán extrém sportklettersteigek léteznek, amelyek szinte csak felkészült sziklamászók számára mászhatók. Mégsem szabad lebecsülni a Seewandot. A mászás rendkívül hosszú, szinte végig a felsőtest izmait is használni kell a véget nem érő, jellemzően rendkívül kitett, függőleges vagy ahhoz közeli, C, C-D, D nehézségű sziklafalakon. Külön nehézséget jelent, hogy főleg a steig alsó és középső szakaszán a fal gyakran nedves, csúszós, sőt sáros. Kora délutánig szinte végig árnyékos a fal, de az alsó szakaszokra talán sosem süt be a nap. A biztosítás tökéletes, de készüljünk föl a helyenként 4-6 métert is elérő bekötési távolságokra, valamint, hogy gyakran feszül rá a drót a sziklára, ezért ott is át kell kötni, ahol valójában nem kéne. A steig ugyanakkor nincs „agyonépítve”, mesterséges lépés igazából ott van, ahol tényleg kell. Ott viszont van. A mászás élményét növeli, hogy a drót mellett végig természetes sziklalépésekkel, fogásokkal is boldogulnunk kell.

A „Hasonló klettersteig”-ek között felsorolt két mászásnál, bár a mászóút hossza nagyjából megegyezik, nehezebb.

Összességében a steig igazi élménymászást nyújt, ha stabil, jó időben és lehetőleg nem eső után vágunk neki. Bizonytalan időben ne próbálkozzunk, mert gyorsan életveszélyessé válik (megcsúszás, villámcsapás)! Kizárólag nagyon jó kondícióval és fizikai erővel illetve több éves klettersteig-gyakorlattal bíró mászóknak ajánlott! Ők a monumentális felső szakaszon szinte a nagyfalas mászások élményébe kóstolhatnak bele, természetesen a biztosított mászás körülményei között.

Mászható időszak:
május-október

Menedékház:
Schilcherhaus (1739 m)

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű

Hasonló klettersteig:
Kaiser-Franz-Joseph klettersteig
Pidinger klettersteig

Szerző: Galli Károly
Fotó: Galli Károly, Gyulai Péter

Saját értékelés: D-E

bergsteigen.at: D-E

klettersteig.de: E

Rendkívül hosszú, igen jó kondíciót és mászógyakorlatot igénylő, szinte végig mászós sportklettersteig, amelynek legnehezebb részei a végén találhatók (D-E), ám a D-E szakasz pár méter csupán. Jellemzően C, C-D, itt-ott D nehézségű mászás jellemzi kitett és gyakran vizes-csúszós falakon. A felszökések között pihenők találhatók. Kiszállási lehetőség nincs.