Szöveg: Hegyvilág

„…A szél vékony kéreggel vonta be a hó tetejét, nagyon kevés biztosítási lehetőséget nyújtva jégcsákányainknak. Csöppet sem volt biztonságos az egész, de valahányszor úgy éreztem, hogy félek, azt mondogattam magamban: – Verd ki a fejedből! Ez az Everest, itt egyet-mást kockáztatnod kell…
…A kiugró hópárkányok némelyike igencsak kellemetlennek bizonyult, de meg tudtam kerülni őket, és jobbra egy kicsit lejjebb, egészen a sziklákig ereszkedve, túlvergődtünk rajtuk. Tenzing feszes kötélen tartott engem, és egyenként mozogtunk egész idő alatt. Jó óra múlva aztán meredek sziklalépcsőhöz érkeztünk a gerincen. Úgy látszott, komoly probléma áll előttünk. A lépcső jobb oldalához azonban egy keskeny, függőleges hólejtő csatlakozott, s valahogy föl is tudtam vergődni ezen a negyven láb (12 m) magas csatornán, és végül feljutottam a szikla tetejére. Örvendetes meglepetés volt számomra, hogy ekkora magasságban ilyen erőfeszítésre vagyok képes. Felsegítettem Tenzinget is, aki ebben kissé lassúnak mutatkozott, de ennek ellenére, mindenben kitűnő és biztonságos mászótárs maradt. Most már csakugyan úgy éreztem, hogy följutunk a csúcsra, és semmi nem állíthat meg bennünket…
… rendületlenül vágtam a lépcsőket, legyűrve az egyik buckát a másik után, az egyik párkányt a másik után, s közben kerestem a csúcsot. Szinte lehetetlennek látszott elérni, közben pedig rohant az idő. Végül megkerültem egy különösen nagy buckát, aztán Tenzing feszes kötelén egy keskeny hógerincen felkapaszkodtam a tetejére. Azonnal nyilvánvaló lett, hogy elértük célunkat. Délelőtt fél tizenkettő volt – fönn álltunk az Everest csúcsán!”
(részletek a Kockázat nélkül nincs győzelem c. könyvéből)

Hillary 1919. július 20-án született az új-zélandi Aucklandben. Figyelme viszonylag későn, a katonaság alatt terelődött csak a hegymászás irányába. Innentől azonban megállíthatatlanul haladt a nagy célok felé. Az indiai Gahrwal-Himalájában több addig megmászatlan csúcsra jutottak fel, majd ennek hírére az akkoriban legendásnak számító felfedező, Eric Shipton meghívta őt az Everest környékére szervezett felderítő útjára. Bekerült a John Hunt ezredes által vezetett 1953-as nepáli Everest-expedíció tagjai közé, majd Tenzing Norgay-vel kötélpárost alkotva május 29-én elérte bolygónk legmagasabb pontját.
Noha Hillary-t legtöbben a Mount Everest első megmászójaként ismerik, de ez az expedíció csupán egy volt abból a számos kiemelkedő vállalkozásból, melyekben a későbbiek során részt vett. Ő maga is így nyilatkozott erről:

„Sokan mondták, hogy az Everest megmászása talán tevékeny életem végét jelentette, legnagyobb vágyam beteljesülését. De nem ez volt a helyzet, mert számomra az Everest megmászása – bár izgalmas volt – csak kezdetet jelentett.”

Hillary nem is a szó szoros értelmében vett hegymászó volt, hanem sokkal több annál. Egy igazi polihisztor, akitől bár a kaland fogalma, az ismeretlen vonzása sem állt távol, de mindezek mellett a nepáli népért, életkörülményeik javításának érdekében is rengeteget tett. A Déli- és az Északi-sarkra is eljutott, ami szintén nem sok ember privilégiuma – még az utóbbi évek ugrásszerű technikai fejlődésének korában sem. Ő volt az első ember, aki a Föld mindhárom „pólusára” eljutott.

Fotó: Szendrő Szabolcs

Hazánkban is járt, 1988 októberében a magyar hegymászók látták vendégül, melyről az érdeklődők a Hegymászó c. évkönyv 1989/1-es számában olvashatnak valamivel bővebben. E látogatás alkalmával hangzottak el tőle többek között a következő mondatok:

„A félelem gyakran kinyújtja a képességek határát, túl azon, amit lehetségesnek tartunk. Aki a nagy hegyeken nem fél, az nincs tisztában a veszélyeivel, vagy túl sokat tart magáról…”

„Ma is sokféle kihívást kínálnak a hegyek. Ahogy a mászó tudása és technikája fejlődik, egyre nehezebb utakat kísérelhet meg. Ily módon a modern hegymászó előtt ugyanolyan sikerek és kihívások állnak, mint 35 éve előttünk…”

Számos könyvet írt, melyek közül nálunk a Világjárók sorozatban, 1982-ben a Kockázat nélkül nincs győzelem című műve jelent meg és aratott sikert. Ebben nem csupán az Everest megmászásának történetét ismerhetjük meg, hanem csaknem egész életét és munkásságát.
Innen is kiderül, hogy milyen úton-módon került a Himalája bűvkörébe, de a nagy sikert követő időszakról is megtudunk rengeteg érdekességet. Nepál vad folyóin tesztelt sugárhajtású csónakokat, lánctalpas traktorral szelte az Antarktisz jegét, de a kalandokon kívül iskolákat, repülőteret, hidakat épített a nepáliaknak.
Nepál tiszteletbeli állampolgárságot adományozott neki 2003-ban. Ő volt az egyetlen új-zélandi, akinek a portréja már életében papírpénzen szerepelt. Érték ugyan komoly tragédiák is (pl. felesége és lánya meghalt repülőgép-szerencsétlenségben), de optimizmusa és kitartása tovább vezette előre, nem engedte feladni az álmait, tevékenyen élt egészen utolsó napjaiig.

Sokak szerint ő volt az „utolsó nagy felfedező”.