Hegység, csúcs, fal:
Kamnik-Savinja-Alpok
Kočna, 2540 m
Kiindulópont
Jezersko, völgy végi parkoló
Teljes szintkülönbség:
Kb. 2000 m
Mászás:
1000-1300 m
Időtartam:
Föl: Kočna 4-5 h, Grintovec + 2-3 óra
Lefelé a Grintovecről: 4-5 h
Összesen: 10-13 h
Kiépítés
Rossz Tűrhető Jó Kiváló
Fekvés: északnyugati

Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:

Az M7 autópályán Tornyiszentmiklós – Maribor, majd Ljubljana felé, Sempeter után a Logarska dolina irányába kell az autópályáról jobbra letérni, majd a Logarska dolina után Ausztrián keresztül (Bad Vellach), jutunk vissza a szlovéniai Zgornje Jezerskóba. Itt balra fordulunk, elhaladunk egy tó mellett, majd a völgy végében a parkolóig hajtunk.

Mehetünk Ausztrián keresztül is, akkor az A2 autópályáról kell Bad Eisenkapell felé lehajtani, vagy elautózhatunk Ljubljanáig, és akkor jobbra a Kokra-völgyében megyünk föl Jezerskóig, Kamnik városka érintésével.

A túra leírása:

A parkolótól a teherlift alsó állomása felé indulunk, innen jobbra indul a jelzett ösvény, amelyen meredek túraúton egy-másfél óra alatt elérjük a Češka kočát (1543 m).

A háztól a Kočna felé indulunk a jelzett ösvényen a Zgornje Ravni nevű völgyfő felé. Hamarosan elágazás következik, itt balra tartunk, majd törmelékes terepen érjük el az újabb útelágazást: jobbra a Kočna (Kremžarjeva út), balra a Grintovec útja (Frischaufweg) indul, itt kezdődik és záródik a körtúra. Hatalmas katlan vesz körül minket, jobbra a Kočna felé vezető gerinc, szemben a két csúcs között átvezető gerinc és balra a Grintovec csúcsa és a levezető út (Frischaufweg) falai. Monumentális díszlet, és a túra során az egészet be fogjuk járni!

Jobbra indulunk a Kočna felé a Kremžarjeva úton. Törmelékes, mind sziklásabb terepen közelítünk a főgerincről lefutó sziklabordák felé. Végül törmeléklejtőn érjük el első drótokat. A Kočna főgerince felé kapaszkodunk, és gyorsan ráérezhetünk az út  fő jellemzőire: itt-ott klettersteig, de gyakran ott, ahol nem kéne, és ahol kéne, ott nincs; sziklás, mászós, olykor nagy mélységek fölött vezetett mászás, dróttal vagy anélkül; no és csodás panoráma, innen épp a Grintovec óriási északi és nyugati letöréseire. Peremek, kisebb felszökések, traverzek váltogatják egymást, míg hol a gerincen mászunk, ahonnan lelátni a mélyen alattunk kígyózó Kokra völgyébe, de egyre inkább a gerinc belső, keleti oldalára tér az út, ahol a két csúcs alkotta katlan hatalmas mélységei fölött haladunk, föl és néha kicsit le is, izgalmas, sziklás, gyakran biztosítás nélküli terepen.

Elérjük a következő útelágazást a Dolška škrbina nevű hágónál – itt balra térve egyenesen a Grintovec felé indulhatunk, míg jobbra indul az út a Kočna csúcsára. Kár lenne kihagyni ezt a remek csúcsot és az utat, mert túránk egyik csúcspontja is épp itt van. Alig pár lépésre az elágazástól, ha a Kočna felé indulunk, gyönyörű, oldott fal közepén találjuk magunkat, ahol az ösvény egy természetes, igen szűk bevágásban harántolja a csúszdának is beillő falszakaszt. Pár méteren keresztül araszolgatunk a sziklarésben, hátizsákunkat magunk előtt tuszkolva, míg balkézre százméteres szakadék mélyül alattunk – és persze itt sincs drótkötél. Mint ahogy a hasadék utáni keskeny peremen sem, amely pedig nagy mélység fölött halad és itt-ott még hófolttal is taálkozhatunk. Kiérve az izgalmasabb részekből, törmeléklejtőn kaptatunk föl a csúcs alatti sziklákig. Jön még egy biztosított rész egy hasadékben, illetve annak oldalán (B-C), ahol a kőhullásveszély és a laza biztosítás jelenti a fő nehézséget. Innen aztán már csak pár forduló az ösvényen és némi törmelékes emelkedő a Kočna csúcsára vezet (2540 m).

A csúcsról nyíló csodálatos panorámának a túrára nézve fontos része, hogy a Grintovec csúcsáig vezető, majd a lemeneti utunk – beleértve az összekötő gerincet, a csúcsi felmenetet, majd a Mlinarsko sedlóig vezető gerincet és az azt követő ereszkedést is – végig követhető.

Visszaereszkedünk a már említett elágazásig (Dolška škrbina), ahol tehát balra térve a fölmeneti úton visszatérhetünk a Češka kočához (időjárásromlás esetén, vagy ha nagyon elment az idő, indokolt lehet – ne feledjük, innen a Grintovecen keresztül 5-6 órára lesz szükségünk, hogy elérjük a Češka kočát), jobbra pedig a Grintovec felé vezető keskeny gerincre jutunk.

A két csúcs között húzódó csipkés gerincen nagy mélységek fölött, helyenként kitett szakaszokon, váltakozva drótkötélbiztosítással vagy szabad mászással (max. UIAA I+) ereszkedünk tovább, míg egy hasadékba érve a gerinc délkeleti oldalára jutunk. Innen további szintvesztés következik, kb. 2200 m-ig érünk le, ahonnan végre fölfelé indul az út a Grintovec oldalában. Sziklás-törmelékes terepen, illetve (nyár közepéig jellemzően) hómezőkön mászunk fölfelé, ahol elkél a jégcsákány, különösen a magasabban fekvőkön történő átkelések során – innen már veszélyes lehet egy kicsúszás. Följebb újra sziklás terepre jutunk, egy kitett párkányon kerülünk egy lefutó sziklabordát, amely átvezet a csúcs északnyugati, törmeléklejtővel fedett oldalára. Itt jobbra, fölfelé indul az ösvény a törmeléklejtőn, majd a csúcs közelébe érve ismét sziklákon mászunk, fölkapaszkodunk egy dróttal is biztosított kampósoron és hamarosan fönt állunk a csúcson (2558 m).

A Grintovecról – amely a Kamnik-Savinja Alpok legmagasabb kiemelkedése – káprázatos a körpanoráma, továbbá szemközt emelkedik a Kočna és visszanézhetjük csaknem a teljes odáig, majd a gerincen vezetett utunkat.

Lemenet:

(Frischaufweg): 6-8 órája vagyunk úton, közel kétezer m szintet küdöttünk le fölfelé, és még több, mint 1500 m ereszkedés választ el a kiindulóponttól. Ez a túra azonban több annál, minthogy egy kedves kis ösvényen simán lesétáljunk a csúcsról. Komoly erőfeszítések állnak még előttünk. A csúcsról előbb a kampósoros falon majd a törmeléklejtőn visszatérünk a csúcstömböt északról harántoló ösvényre, majd ezen jobbra, a (hágó) felé  indulunk. Előttünk már a Skuta tömbje magasodik. Addig azonban egy nehéz gerincszakasz kell még leküzdenünk. Ilyenkor már leginkább lefelé mennénk, hisz a mélyben időnként feltűnő Češka koča reménytelenül távolinak tűnik, nem beszélve a völgytalpról, ám az ösvény ismét fölfelé indul és némi könnyű, biztosított mászással kapaszkodunk a keskeny sziklagericre – fölfelé. Aztán helyenként igen kitett és szintén csak helyenként biztosított mászás (B) következik – a kitett és a biztosított szakaszok nem mindig fedik egymást. Pedig főleg északnyugati irányban, a Jezersko felé iszonyatos a mélység alattunk. Lepillantva nehéz elképzelni, hol fog itt levezetni az út, különösen, hogy csak B nehézségűre van taksálva. Sziklás gyalogösvényen érjük el a Mlinarsko sedlót.

Balra indulunk tovább (jobbra a Skuta felé vezető ösvény indul), pár métert lefelé kell másznunk, majd törmelékes gyaloglóterep vezet a fal tetejébe. Eléggé hajmeresztő innen lepillantani, kivált, ha a mélyben itt-ott felismerni véljük az ösvény nyomvonalát, amely meredeken és hatalmas mélységek fölött kanyarog. Mászós és gyaloglós szakaszok váltogatják egymást, helyenként drótkötélbiztosítás segíti a mászást, de gyakran csak a sziklafogásokra hagyatkozva lépdelünk lefelé. Szó mi szó, nem szédülősöknek való terep, különösen, ha lefelének használjuk. Maga a mászás a tagolt sziklákon, peremeken valóban nem nehéz, a csúszós törmelék több problémát jelent, ha pedig komolyabb hófoltok, jegesedések is akadnak – erre akár júliusig számíthatunk -, az rendkívül veszélyessé teheti az ereszkedést. Mintegy 500 métert mászunk lefelé ezen a sziklafalon. A kitettség végig jellemző, majd végre, az alsó szakaszon keresztezünk egy vízfolyást, innen már könnyű terepen érjük el a völgyet. Törmeléklejtőn, hófoltokon keresztül jutunk az útelágazáshoz, ahol reggel jobbra, a Kočna felé indultunk. Innen már az ismert gyaloglóterepen érünk a Češka kočához, majd tovább, le a völgybe a parkolóhoz.

Megjegyzés:

A leírásban szereplő körtúra a Szlovén-Alpok egyik legkeményebb túrája. Nehézségét a túra hossza, időtartama, a kétezer m körüli szintemelkedés és a nehéz, gyakran kitett, igazi magashegyi terep és környezet adja. A Kamnik-Savinja Alpok főcsúcsát és a csaknem ugyanakkora Kočnát másszuk meg és a két csúcs között jelentős a szintvesztés. A biztosítás éppen elfogadható, készüljünk föl, hogy gyakran kell kitett, sziklás, törmelékes helyeken biztosítás nélkül másznunk, sok száz méteres mélységek fölött. A mászás max. UIAA I+. A hófoltok nyáron is problémát okozhatnak, jégcsákányt vigyünk és érdeklődjünk a Češka kočában az út állapotáról!

Kizárólag magashegyi jártassággal, nagyon jó kondícióval és némi mászórutinnal is rendelkező túrázóknak ajánlott. Vizet a menedékház fölött már nem találunk, 2 l szükséges. Csak kifogástalan időben vágjunk neki!

A túra több módon is variálható: megtehetjük a kört fordítva is, az egyetlen különbség ilyenkor, hogy ez esetben fölfelé és lefelé is árnyékban mászunk – nagy hőség esetén jobb lehet ez a változat. Ha a Češka kočát használjuk kiindulópontnak, jelentős szintet spórolhatunk meg a túra napján. A két csúcs külön-külön is megmászható, ezzel kb. 3-400 m szintet spórolhatunk meg a körtúrához képest. Végül a körtúra valamelyik, vagy akár mindkét csúcs kihagyásával is teljesíthető. Hirtelen időjárásromlás esetén a túlsó oldal felé tudunk a leggyorsabban lemenekülni a hegyről: a Kočna csúcsáról, a Dolška škrbinától és a Grintovec csúcsáról egyaránt vezetnek gyalogösvények dél felé.

Mászható időszak:
június-október

Menedékház:

Češka koča (1543 m)

Felszerelés:
Sisak, túrabot, klettersteig-szett, , jégcsákány, esetleg kötél