A kemény, meg a még keményebb I. – a HTL steig

Kép: Galli Károly, Torkos Zoltán

A Hohe Wand szikláin, a Skywalk kilátó alatt két extrém klettersteig található, a HTL steig (D/E) és a Blutspur (E).

A hazai klettersteig rajongóknak nincs könnyű dolguk. Míg a turisták gyönyörű útvonalakat találnak középhegységeinkben, és még a sziklamászók is hozzájuthatnak „betevő” mászásukhoz akár UIAA X-es fokozatig a kicsiny, de néha annál rafináltabb hazai sziklákon, a „vasalók”-ra mindig hosszadalmas és költséges utazás vár, ha szenvedélyüknek kívánnak hódolni. Különösen így van ez, ha komolyabb, azaz technikás, hosszú, fizikailag is megterhelő utakra vágynak. Ilyenkor a megteendő táv 400-500 km-nél kezdődik, hogy elérjük a Salzburg környéki hegyek, a Júliai-Alpok, vagy az Ennsvölgyi-Alpok vonulatait. 1996 óta azonban kissé javult a helyzet: ekkor építették meg a Budapesttől 2,5-3 óra autózással elérhető Hohe Wandon (Gutensteini Alpok) a HTL-steiget (D-E), és ennek alternatív felső szakaszán a rövidke, de annál „véresebb” Blutspurt (E).

A Hohe Wand alá autóval érkezve a hatalmas sziklafalak alatt a nyüzsgő, és rendszerint magyar rendszámú autókkal teli Sonnenuhr parkolóban (600 m) tehetjük le a kocsit. A fal tetején acél monstrum, a Skywalk kilátó éktelenkedik. A kiábrándító látvány egyetlen előnye, hogy nagyjából jelzi útvonalunk felső végét.

A túrára, ha stabil és jó az idő, a mászófelszerelésen és némi ivóvízen, esetleg egy-két energiapótló csokin kívül semmit nem kell vigyünk, hisz 210 méterét 1,5-3 óra alatt teljesíteni fogjuk, odafönt, a fennsíkon pedig ételt és italt is kaphatunk a Posthausban. Bizonytalan, esővel fenyegető időjárás esetén pedig halasszuk el a túrát! A fölösleges súly cipelését nagyon nem ajánlanám ezen a steigen. Bár a HTL kizárólag gyakorlott klettersteig-járók számára ajánlott, a túra vezetője vigyen magával egy 30 méteres kötelet, mert az útvonal mászása rögtön az elején meglepetéseket okozhat akár a gyakorlottabbak számára is.

Ha fizikailag, és lélekben is felkészültünk, a parkoló fölötti réteken átvágva, majd a fal alatti ösvényen jobbra fordulva tíz perc alatt elérjük a steig beszállását. A drótkötél kezdetét könnyű megtalálni, mindjárt az ösvény mellett ered. Alaposan hátra kell tekernünk a fejünket, hogy szemmel végigkövethessük a sima és függőleges sziklafalon égbe szökő, majd egy áthajlást követően eltűnő drótot.

A drótkötél nem a megszokott egyszerű, hanem két kötél összesodrásával készült, de nagyon jól használható a drót, ferrata kesztyű azonban kötelező, különben két véres-hólyagos tenyérrel érjük el a tetőt.

Amit az ösvényről föltekintve látunk, az a HTL legnehezebb, E nehézségű szakasza. Ezen túljutva ilyen nehézséggel már nem kell megküzdenünk. Az áthajlás jó húsz méterrel fölöttünk található, és odáig sem könnyű az út. A HTL-en hiába keressük az Alpokban másutt megszokott lépőcövekek sokaságát, itt szinte kizárólag a sziklalépéseket kell használnunk - már ahol van ilyen! Mert az áthajlás legnehezebb szakaszán gyakorlatilag csak cipőnk tapadására hagyatkozhatunk! Alapvető követelmény tehát a sziklán igen jól tapadó keménytalpú bakancs, vagy akár a mászócipő (trekkingcipő-bakancs, sportcipő nem alkalmas!). Az áthajlás alatt a drót bekötése ráadásul eléggé gyér, semmiképp nem szabad megkockáztatni egy csúnya véget érő esést. Ha nem vagyunk teljesen biztosak technikánkban és bicepszeink erejében - aminek elégnek kell lenni ahhoz, hogy fél kézzel behúzva tartsuk magunkat, míg másik kezünkkel átakasztjuk a karabinereket -, itt mindenképp érdemes a leggyakorlottabbat előreküldeni, és felülről kötélbiztosítással leküzdeni az áthajlást.

Az egylépésnyi platón megpihenhetünk, majd függőleges repedésben mászunk tovább hosszan (D). Ezt követően kitett, rövid felszökések és kisebb traverzek következnek. Érdemes visszapillantani: a fal alatti fákat éppen felülről tanulmányozhatjuk. A függőleges falon még egy nehézséggel kell szembe néznünk: a népszerű klettersteigen a fölöttünk mászók által letaszított kövek egyenesen a fejünkre hullnak. Mindenképp viseljünk sisakot, és mi is igyekezzünk úgy mozogni, hogy a kisebb pihenőkben található törmeléket ne zúdítsuk a mélybe!

Következő megpróbáltatásunk egy enyhén megdőlt rámpa, ahol szinte egyáltalán nincs lépés, leginkább a jobb oldali fal peremén lépdelhetünk. A rámpa végén jobbra fordul a drót, és egy igen kitett átlós traverz következik, ami előző utunk fölé tornyosul. Ezen túljutva könnyebbé válik a terep (C), csak az első 80 méteres szakasz végét jelző fenyők alatt vár még egy pár méteres D erősségű felszökés. A kezdőfal itt véget ér, kényelmesen elterülhetünk az erdeifenyők árnyékában.

Pár lépés gyaloglóterep vezeti be a HTL-Steig második, könnyebb szakaszát. Többnyire tagolt sziklákon mászunk, és a rövid felszökéseket (C-D) sziklás gyaloglóterepek kötik össze. A fák fölött kibukkan a Skywalk, mintegy jelezve, hogy közeledünk a cél, a fennsík pereme felé. Végül törmelékes platóra jutunk.

A platóról három továbbjutási lehetőség kínálkozik. Akinek ennyi elég volt, egyszerűen kisétálhat a bal kézre induló ösvényen, és öt perc múlva a Völlerin-steigen (gyalogút) eléri a tetőt. Ugyanerről az ösvényről indul a Blutspur, amit csak nagyon rutinos „vasalóknak” ajánlanék. A legszebb mászást a HTL jobbra induló harmadik szakasza kínálja.

Pár lépés gyaloglást követően már akaszthatjuk is karabinereinket a drótkötélre. Hatalmas oldott lyukakon lépdelünk, majd következik a HTL egyik leglátványosabb része, traverzálás egy sima, megdőlt sziklán, ijesztő kitettségben (C). A traverzből ugyancsak „luftig” átlépés majd felszökés jelenti a kiszállást (D). Rögtön utána újabb megpróbáltatások következnek.

Nekivágunk a fal tetejére vezető C-D nehézségű falnak, ahol ismét jócskán igénybe vesszük majd karizmainkat. Ezen a szakaszon már a Skywalk turistaközönségének drukkoló tábora alatt mászunk. Alaposan neki kell veselkedni, mert az enyhe szögben dőlő fal a dróton kívül alig kínál mászósegítséget: tapadásos lépés, egymástól jó messzire eső oldott fogások segítségével kapaszkodunk föl. Egyszerre véget ér az erőt próbáló szikla, és kedves, füves fennsíkon nyújtózhatunk el, a valódi teljesítmény jóleső érzésével.

A fennsíkperemtől alig tíz percre a Postlhaus hangulatos terasza hívogatja a kimerült mászókat. Akinek azonban még az eddigi sem volt elég, másik tíz perc alatt a Völlerin-steigen leszaladva máris a Blutspur beszállásánál találhatja magát.