A kőszáli kecske (Capra ibex)
Gigászi szarvú sziklaakrobaták
Az európai és közép-ázsiai magas hegyvidékek talán leglátványosabb növényevő patás állata. Európában a Pireneusokban és az Alpokban él, kelet felé legközelebb a Kaukázusban lehet összefutni vele. A zergéhez (Rupicapra rupicapra) hasonlóan az Alpokból csaknem kipusztították, de az elmúlt évtizedek tudatos védelmének köszönhetően ma már nem számít ritkaságnak az Alpok vidékein a kőszáli kecskével való találkozás. Hazánkhoz legközelebb a Grác környéki hegyvidéken, pl. a Rote Wand bércein él. Aki pedig a Triglav megmászására szánja el magát, szinte bizonyosan fog kőszáli kecskét látni.
A kőszáli kecskék félelmetes magabiztossággal mozognak a legszédítőbb szirtek között. Speciális, szétnyíló patáik megtapadnak a legkisebb sziklapárkányon is, ahonnan izmos hátsó lábaikkal öles ugrásokkal rúgják tovább magukat.
Látványos szarvakkal a bakok rendelkeznek, a nőstényeknek mindössze apró, sarló alakú szarva van. A kõszáli kecske jellemzően nyájban él, bár magányosan kóboroló példányokkal is lehet olykor találkozni. A fiatal hímek egy nyájban élnek a nőstényekkel és a gidákkal, a felnőtt bakok pedig egymással. Párzás idején a nyájak találkoznak, keverednek, a domináns bakok pedig félelmetes csatákat vívnak. Ilyenkor hátsó lábukra állva közelítenek egymáshoz, majd teljes testsúlyukat beleadva összecsattannak a félelmetes szarvak. Olyan hang ez, amelyet kilométerekre visszhangzanak az alpesi sziklafalak.