2014 pünkösd – különös eset egy magyar csoporttal a Postalmklammban

„… 20 méteren belezuhant, a teste hátracsapódott, félő volt, hogy kicsúszik a beülőből és lezuhan… „

Pünkösdkor a Postalmklammban jártunk. Ijesztő és elgondolkoztató élményben volt részünk.

Legutóbbi írásunkban azon mérgelődtünk, hogy az erejüket rosszul felmérők milyen bosszúságokat és veszélyhelyzeteket okozhatnak az egyre népszerűbb vasalt utakon, a klettersteigeken. Fokozatosságot, fizikai, technikai, elméleti és lelki felkészülést ajánlottunk, valamint azt, hogy a kezdők vezetett csoporthoz csatlakozva másszák végig az első néhány klettersteiget. A vezetett csoport lelke a hegyi vezető. De vajon minden esetben rábízhatjuk-e magunkat, az életünket a vezetőre? Jó pár kereskedelmi túraszervező működik Magyarországon és a hazai ferratázók jelentős része velük mászik. Sok jó nevű mászó bukkan föl a vezetők között – rájuk biztosan számíthatnak a kezdők. Néha furcsa hírek, balesetek, mentésre szoruló csoportok is szerepelnek a hírekben. Ilyenkor nehéz megítélni, mi a valóság, hisz minden eset egyedi, sok a mendemonda és kevés a hiteles információ. Hibás lehet az alkalmatlan vezető, de objektív körülmények is teremthetnek vészhelyzetet tapasztalt vezető mellett is.

Ez utóbbi fogalom a vezetett túrákon számunkra alapvető fogalom. Azt gondoljuk, hogy hegyi vezetőnek lenni rang és felelősség. A hegyi vezető a normál túravezetői ismereteken és készségeken túl speciális tudással és tapasztalattal kell rendelkezzen. Ha klettersteigeken vezet túrát, akkor alapvető, hogy könnyedén másszon legalább E fokozatig, rutinszerűen ismerje a sziklamászó biztosítási és mentési technikákat, és bármilyen helyzetben segítséget nyújthasson egy elakadt vagy mentésre szoruló csoporttagnak.

Pünkösd vasárnapján különös történetben volt részünk a Postalm klettersteigen. Nem írunk cégnevet és nem ítélkezünk. Az alábbi történet pontosan így történt, amire három magyar tanunk van. Döntse el mindenki maga, mit gondol…

A Gamsleckenwandon

A Postalm kletterseig felső, kikerülhető szakasza a Gamsleckenwand, egy viszonylag rövid, de erős D-s fal. A beszállásánál népes magyar csoport várakozott egy jól ismert túraszervező cég vezetésével. Komótosan indultak és mindenki szépen fölkapaszkodott a D-s beszállóval, C-D-s traverzzel induló kezdőfalon. A csapatot záró fiú valahogy túravezetőnek tűnt, ahogy magyarázott, kötél a hátizsákban, walkie-talkie.  A kezdőfal C-D-s szakaszán már furcsán beremegett a lába, majd a második D-s áthajláson, kb. 20 méteren elfogyott az ereje, elakadt. Belelógott a szettbe és hosszan pihent. Két osztrák várakozott alatta lógva, mi még a földön. Aztán elkezdett mászni, de a kis áthajlás kifogott rajta. Nem bírt átakasztani a vízszintesen folytatódó drótra, röviden karból tartotta magát, majd elengedte a vasat és belezuhant az önbiztosításba. Nagyon rossz látvány volt. A törzse és a feje hátracsapódott, félő volt, hogy kicsúszik a beülőből. Szerencsére nem ez történt. A szett megtartotta és rövid, néma szünet után fel tudta húzni magát. Aztán megint pihent. Fölvetettem, hogy talán jobb lenne visszafordulni. Egyetértett, meg is indult lefelé, de az ereje már teljesen elhagyta: szinte minden bekötésbe belecsúszott, majd megpihent. Még a beszállás fölötti utolsó akasztásban is pihent egyet Végre leért. Megnyugodtunk. Megkérdeztem, csoporttal van-e, és hogy hagyhatta itt a vezető? Erre csak annyit felelt, hogy így volt megbeszélve, majd elindult a gyalogos kerülő úton. Amikor fölértünk a falon, a csoport teljes létszámban ott várakozott. Zsolti beszámolójára az elől haladó vezető elszaladt, hogy megkeresse emberünket. Akiről kiderült, hogy ő a csapatot záró hegyi vezető…

Galli Károly
www.hegyvilag.hu