2011-ben egy tragikus balesetet követően lezárták a Alsó-Ausztria legnehezebb klettersteigjét, a HTL-steiget, majd teljes felújítást követően újra megnyitották. Megváltozott a steig nehézségi besorolása is a www.bergsteigen.at oldalon, a korábbi D-E fokozat helyett a kezdőfal áthajlása E minősítést kapott, dacára annak, hogy a hírek szerint könnyítettek rajta az átépítés során. Megjegyzem, a Hegyvilág szerint mindig is E nehézségű volt az áthajlás. A híres-hírhedt alsó 80 m előkelő helyen van a nehézségi rangsorban, hosszan D-s, D-E-t közelítő nagyon kitett szakaszaival. Milyen lett tehát az új HTL? Ennek jártunk utána egy újabb megmászással.

A korábbról ismert és csak a HTL–re jellemző két drótszálból csavart kábel a középső szakasz néhány könnyebb, B-s részétől eltekintve a másutt megszokott vaskosabb kábelre lett cserélve. Ennél sokkal fontosabb változás, hogy a kritikus E áthajlás alá beraktak egy cöveket a bal lábnak. Itt korábban a cipőtalp tapadásában bízva, lábunkat a falnak feszítve kellett megállni és közben átakasztani a lépésmentes falon – itt történt a legtöbb probléma. Az új cövek kétségkívül megkönnyíti kissé az átjutást, de azért az extrém nehéz besorolás még így is érvényes. Az áthajlásban a dróton csavaros vastagítások sorakoznak, ami egy esés esetén segíthet a karabiner megakadásában (ezzel a szándékkel szerelték ide), ám az átmászást nehezíti, mert könnyen elakad benne a karabiner. A legnehezebb szakaszon nagyon kell tehát figyelni arra is, hogy a biztosító karabinerek gond nélkül legyenek átakasztva ezen a drótszakaszon.

E-szakasz: a felső mászó bal térde fölött látszik az új cövek

A steig további részében az alsó és a felső szakaszon is felfedezhető itt-ott egy-egy korábban nem létező vaspöcök. A változások ennyiben ki is merültek.

Könnyebb lett-e tehát a HTL, mint az étépítés előtt volt? Nos, igazából nem. Az E áthajlás most is nagyon kemény, legfeljebb némileg biztonságosabbá vált: korábban a cövek hiányban a sima falon sokan nem tudták megtámasztani a lábukat, karból tartották magukat, és az áthajláson áthúzódzkodni már nem maradt erejük. Most ez a veszély kevésbé fenyeget. Följebb a pár elszórt vaspöcök sem hozott jelentősebb könnyítést, talán egy-egy aprócska sziklalépést váltanak ki a pöckök, amiket gyakorlatlanabbak korábban nem vettek észre. Összességében tehát továbbra is csak gyakorlott, kifejezetten jó erőben lévő kletterezőknek ajánljuk, és a csapatvezetőnél mindig legyen biztosítókötél, mert az áthajlásban néha az ügyesebbeknek is szükségük lehet rá, ha épp rossz napjuk van.

A HTL bizony ilyen… most is!