Képeslap Zakopanéból

A Sas út – Orla Perć egy napos teljesítése

„No, majd ha onnan, a Gránátról visszanézzük, hol tartottunk itt (a Zawrat alatt), majd rájövünk, hogy még sehol” – mondom a Déli-Gránát-csúcs (Zadni Granat, 2240 m) tetején 6 óra túra és mászás után, elégedetten falatozva. De az, hogy még itt sem tartottunk sehol, csak a következő 2-3 órában vált nyilvánvalóvá. 

Régi adósság volt már ennek a legendás útnak a végigjárása. Mivel Zakopanét is meg szerettük volna nézni, az északi, Kużnice felőli útvonalat választottuk, és mivel a Gąsienicowa völgyben a Murowaniec turistaházban nem volt hely, az egy napos teljesítés mellett döntöttünk – ja, meg amúgy is szeretjük néha megszívatni magunkat…
A borzalmas, 5 és fél órás autózásért Zakopane éttermei és kocsmái nyújtottak némi kárpótlást (zárójelben: tudtátok, hogy Szlovákiában minden autó leszabályoz úgy 60-70 körül. De tényleg! Meg lehet őrülni…). A főutca forgatagában a Soplica ugyan rászolgált a nevére (émelyítő édes likőr), az 50 fokos Slivovica viszont már rendben volt, csakúgy, mint a Kasztelan sör. Nem szálltunk be ugyan a lengyelek utcai körtáncaiba, de azért némi pirog evés után vidáman baktattunk a szállásunkra.
Ehhez képest egész korán sikerült reggel pályára állni, ami rögtön eltévedéssel indult: nem találjuk a Kużnice felé vezető utat, hiszen jókora behajtani tilos tábla éktelenkedik a körforgalomban, ahol tovább kellene hajtanunk. Ez újabb szívás, mert oda-vissza további 4-5 km-t jelent, ha itt hagyjuk a kocsit a fizetős parkolóban (itt különben minden fizetős!). Azért csak nekivágunk, de mindjárt elénk pattan egy nyurga fickó, és „Kuzsnyice?” kiáltással a mikrobuszára mutat. Rögtön vágjuk a helyzetet: „da, Kuzsnyice!” Már indul is a busz. Öt perc alatt fent vagyunk, megválunk három eurótól (itt minden fizetős!), és némi tanakodás után nekivágunk az útnak, a Gąsienicowa hala felé vezető kék jelzésen (előbb a hidacska túloldalán még leperkáljuk az 1,7 eurós turista útdíjat (!) egy bódénál, de mondom, itt tényleg minden fizetős!). 1 és negyed óra a Murowaniec turistaház (500 m szint, 5 km). Az úton nagy a tömeg. Rövid pihi után folytatjuk utunkat a Gąsienica-völgyben a Zawrat hágója felé, ahonnan a Sas út indul.
Megkerüljük a gyönyörű Fekete-tavat, majd az ösvény egyre meredekebb lesz, a hágó alatt némi láncokat is beépítettek. A Zawrat hágóban, 2158 méteren indul a Sas út.
Az út részletes leírásától eltekintünk, azt alaposan megírták pl. itt: http://www.magas-tatra.info/2014/05/sas-ut-orla-perc-tol-z-ig.html . Inkább a benyomásainkról számolunk be. Egyáltalán, mi ez az út? Turistaút? Annak kicsit vagány, hisz gyakran mászunk a kezeinket is használva, a 100 év alatt patinásra csiszolódott fogásokon, lépéseken. A nehezebb szakaszokon mindenütt található lánc, de erre via ferrata módon biztosítani nem lehet (túl hosszúk a bekötési pontok, tehát mire megtartana a kantár egy eséskor, már be is csapódtunk). Viszont e láncos részeken olykor kifejezetten nagy mélységek fölött haladunk.

Hosszú, szép, nagyon kondícióigényes és népszerű útvonal, ahol jó időben jellemző a zsúfoltság. Nem átlagos túrázóknak való a kitett, veszélyes mászások miatt. Ezt azonban sokan nem veszik figyelembe. Hiába lehet hetente olvasni az újabb és újabb tragikus tátrai balesetekről: itt sisakot szinte senki nem használ (pedig bőven vannak kőhullás veszélyes helyek), sokan vágnak neki sportcipőben, illetve felkészületlenül. Ezért a nehezebb részeken gyakran alakul ki torlódás, hosszú várakozás, míg valaki fel, vagy még gyakrabban lekínlódja magát egy-egy húzósabb szakaszon. Mi legalább négyszer kényszerültünk várakozásra, ami persze a tervezett menetidőt jócskán meghosszabbítja.

Ilyenkor a legjobb, ha türelmesen nézelődünk. Mert látnivaló aztán akad. A gerinc tornyai és hasadékai önmagukban is impozánsak. Az út hol az északi, hol a déli oldalon, vagy magán a gerincen halad. Észak felé a Gąsienica-völgy majd a Pańszczyca-völgy, délre a Lengyel-Öt-tó völgyében gyönyörködhetünk. A Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m, a Sas út legmagasabb pontja) csúcsáról pedig a teljes Magas-Tátra belátható a Bélai-Tátrától a Krivánig sőt, a Liptói-Tátrára is rálátunk.

A szép kilátás mellett – illetve ezt erősítendő – nem hallgatatjuk el, hogy ennyi csinos, rövidnadrágos lányt másutt egy szezonban sem látni ilyen túra-mászó utakon. Nekik köszönhetően még az is könnyebben elviselhető, amikor 20 percig üldögélünk a Zerge-csorba fölött, amíg az egyik lányka leereszkedik a láncon…

Azt írtuk, hogy jó időben, de ezt aláhúznám még egyszer: bizonytalan időjárás esetén inkább táncoljunk Zakopanéban a bevodkázott lengyelekkel, de felejtsük el a túrát: a gerinc fokozottan villámcsapás veszélyes, már egy kisebb eső is csúszóssá teszi és higgyük el, itt aztán van hova lezuhanni. Az útvonal több helyen is elhagyható, bármilyen probléma, például kimerültség esetén ezt vegyük igénybe. Ne feledjük, hogy a Gránátról indul az utolsó menekülőút, innen pedig még jó két óra nehéz mászás következik.

A legizgalmasabb részek szubjektív értékelésünk szerint a Zerge-csorba és Zerge-hegy környéke, ahol látványos hasadékokba ereszkedünk, amit meredek felszökések követnek; a Fekete-Barát-kémény a Kulczyński-szakadék után; a Gránát csúcsok gerince, itt helyenként 1- erősségű a mászás, láncok nélkül (kivéve az Elülső-Sieczka-csorba hasadék átlépését); a lemenet az Északi-Gránát-csúcsról (hasadékok, kitett felszökések, egy rövid, de izmos traverz); végül a Buczyna tornyok kerülgetése érdekes hasadékokkal, felszökésekkel.

Végtelen sok idő után végre megérkezünk a Kereszt-nyeregbe (Krzyżne, 2112 m), ahol a Sas út véget ér. Elég deprimáló, hogy még csak a Pańszczyca-völgybe ereszkedünk bele, ahonnan egy kisebb hágón átkelve érünk vissza a Gąsienica-völgybe, a Murowaniec turistaházhoz. Innen további 5 km a Kużnice kiindulópont.

A fenti, egy napos túra adatai a GPS-ünk szerint mintegy 23 km távolság és 2320 m szintkülönbség. Kużnicétól bő 1-1,5 h kell a Murowaniec turistaházhoz. Innen bő 1,5-2 óra a Zawrat-nyereg. A Sas út (Zawrat-Krzyżne nekünk 6 órát vett igénybe, amiben volt fél óra ebédszünet és további bő félórányi kisebb szusszanások illetve sorban állások. A Krzyżnétől közel 2 óra kell a Murowaniec turistaházig, majd innen bő egy óra Kużnice (föl és le is a sárga utat ajánljuk). Itt még este 8-9 km körül is sorakoznak a buszok, amik a parkolóba repítenek. A fenti idők viszonylag lendületes haladás mellett értendők, és így is csaknem 13 órás túrát sikerült csinálunk, tehát aki szeret többet ábrándozni és lassabban bandukolni, az inkább ossza két részre a túrát a Murowaniec vagy a túloldali, Lengyel-Öt-tavi menedékház belekombinálásával.

Csak a történet teljessége kedvéért említjük meg, hogy az Zakopanéban az esti birkasült jó volt, bár kissé túlsült, továbbá vigyázzunk, mert a „big beer” itt 1 litert jelent!

Köszönet a túrainfókért Lőrinc Gyulának, a http://www.magas-tatra.info/-nak, illetve a szálláshely szervezésért Csomor Marcinak, www.zakopaneinfo.hu.

Szerző:
Galli Károly
Fotók: Galli Károly, Gyulai Péter

A Sas út túráról további fotókat itt találsz!