Hol vannak már azok a fáradtságos idők, mikor Budapestről a legközelebbi klettersteigekig – az ausztriai Hohe Wandig – három órát kellett autóznunk, nem is beszélve egy 5 órás dachsteini vagy nyolc órás Dolomitok kiruccanásról! Két éve a cseszneki Kőmosó szurdok vasalt útjai révén jött közelebb a hegy, idén tavaszra pedig elkészültek a tatabányai Kő-hegy ferrátái a híres Turul szobor alatti sziklafalakon. Na jó, kis hazánk természeti adottságaiból adódóan a sok száz méteres sziklafalak élményét itthon nem lehet visszaadni, de micsoda fíling, hogy bepattanunk a kocsiba, a BAH csomópontnál nyomunk egy padlógázt és fél óra múlva már a beülőket csomózgatjuk a Turul mögötti parkolóban!

Az egyik építő, Pál Vince hívott meg, hogy még az átadás előtt teszteljük az utakat. Nagy örömmel fogadtuk el, tele kíváncsisággal, vajon mit hoztak ki a szűkös hazai lehetőségekből – Cseszneken már megtapasztalhattuk, hogy ez megy nekik. A szombati csodálatos időben igazi örömmászásban volt részünk ezen a több szempontból is egyedi mászóhelyen: itt nem a madárcsicsergés és a sziklák között fütyülő szél adja meg az alaphangot, hanem az M1 autópálya folyamatos robaja, a távolban pedig nem sziklás hegyek emelkednek, hanem Tatabánya kockaházainak tetőrengetegére látunk rá. Mindez valahogy mégsem zavaró, inkább egyedi élményt ad.

Gyorsan elszaladt az idő, a legkönnyebb és a legnehezebb (Hét Vezér út, Kata útja) utat sikerült végigmászni. A Turul útról szóló beszámolóval így még adósak vagyunk (az utak elnevezése még nem végleges).

Előzetesen annyit tudtunk, hogy a Hét Vezér út C-s, 300 méteren 90 m a szintkülönbség; a Turul út D-s, E variánssal, 100 m és 40 m a szint; a Kata út E-s, 140 m és 85 m a szint.

Vince a jó gazda alaposságával és lelkesedésével avatott be minket az új „steigek” világában, miközben a Hét Vezér beszállása felé tartottunk. Megtudtuk, hogy még maguk az építők is bizonytalanok az utak pontos nehézségi besorolásában. A jelenlegi ”tesztüzem” egyik lényege pont a nehézségi fokozatok „belövése”, ami nehéz, sok szubjektív elemmel spékelt folyamat.

Házigazdánk tanácsára a legkönnyebb, egyben leghosszabb úttal kezdtük, a C-snek mondott Hét Vezérrel.

A beszálló felszökés mindjárt erősre sikerült, amolyan „felső C”, esetleg C-D. Utána még az erdőben egy sziklaborda kerülése már egyértelműen C-D-s nehézségű. Aztán az első kis kötélhíd után következnek a hosszú, emelkedő traverzek. Ez leginkább B-C, C nehézségű, mert a nehezebb részeken pár fémkapcsot beépítettek. Az út vége felé jön a leghosszabb kétdrótos kötélhíd. Jól megfeszített, nem inog be túlzottan, könnyedén átlépdelhetünk rajta. Az út végén egy látványos, C-s felszökés – itt lehet jó fotókat csinálni! – vezet föl a fennsík peremére.

Utána jött a Kata út. A beszállás mindjárt egy olyan „és ezt így hogy?”, kb. 4 méter, áthajlás, erőből kell tolni, de apró lépések is akadnak. Megadjuk neki az E-t. Mi jön még? Egy traverz, de nem akármilyen! Felejtsük el a fölöttünk húzódó Hét Vezér út kedves oldalazását! Minden lefelé mutat, lépés alig, csak a tapadás, és közben még átakasztani is kell! Szusszanásnyi pihenők azért vannak. D-E körüli nehézségnek véljük. A traverznek vége és fölkapaszkodunk a kulcshelyig.

A Kőhegy ferde mészkőrétegei között a legmagasabb, kb. 5 méter lehet. A drótkötél ezen kúszik föl esésirányban. A fal függőleges-enyhén visszahajló, ijesztően simának tűnik, mesterséges lépések nincsenek.

Nekiugrunk. Ez bizony tényleg kemény, ahogy Vince mondta. A legalsó akasztás nekem éppen elérhető még a földről. 181 centi vagyok, aki ennél kisebb, még nehezebb a dolga, mert már a falról kell akasztania. Alul még csak akad egy-két apró lépés, utána viszont semmi, kivéve a drót bekötési pontját. Bele is lépünk mindannyian. És húzni kell kőkeményen, a sima, meredek falon. Ide leginkább mászócipő való. A második akasztás után, amikor már épp szétrobbanni készülnek a bicepszek, könnyebbé válik a terep, megvan! Pfű! Míg egymást várjuk lihegve a felső párkányon, megérik a „szakmai vélemény.” Ha a beszállás E, akkor ez… E-F, biztos megvan. Nehezebb, mint a Blutspur, mint a HTL legendás áthajlása, mint a Königschusswandsteig E-s fala, mint a Johann E-s beszállása. E-F.

A mászásnak azonban itt még nincs vége. Közeledik a keresztezés a Hét Vezér úttal, addig azonban egy utolsó kemény traverzet és felszökést kell leküzdeni, D-E. A kereszteződéstől a meredeken fölfelé haladó dróton mászunk tovább. Itt már komolyabb nehézség nincs, mindössze a kiszállás előtt kell még leküzdeni egy nehezebb, rövid falacskát, D.

A bejárt utakban mesterséges lépések csak elvétve akadnak, ott, ahol már nagyon kell, és ez jó! Nyilván izgalmasabb a természetes sziklalépéseket, fogásokat megtalálni, mint vaspöckökön járni. A Kata útban egyáltalán nincsenek kiépített lépések.

Teljesen kezdőknek elsőre mi a Hét Vezér utat sem javasolnánk, illetve csak annak, aki tapasztalt vezetővel megy. A legpraktikusabb szerintünk, ha a totál kezdők előbb Csesznekre mennek, végigjárják többször az Ostromlók útját, majd következhet a Várpanoráma út, és amikor ez már röhögősen megy, jöhetnek a tatabányai vasalt utak.

A Kata út egyértelműen extrém besorolású, mi E-F-nek ítéltük a középső falszakasz miatt. Csak tapasztalt és jó erőben lévő mászóknak ajánlott. Fölmerült bennünk – javaslat szintjén – hogy a kulcshely alatti párkányról ki lehetne vezetni egy menekülő utat a Hét Vezér útba. Aki idáig eljutott, de nem bír fölmászni ezen a falon, az már vissza sem fog tudni mászni, viszont épp ezért többen fogják használni az átvezető párkányt, ami biztosítás nélkül nagyon balesetveszélyes. Másik opció, ha egy kicsit könnyebb, D, D-E alternatíva is kiépülne ezen a nehéz falon.

Összességében az utak kiépítése nagyon professzionális, bárhol Ausztriában megállná a helyét. A szintén profi módon megvalósított cseszneki ferratáknál ez a helyszín már csak méreteiből adódóan is komolyabb, egyben több odafigyelést és erőnlétet kívánó. A csapat a helyi lehetőségeket maximálisan kihasználó, de a természetvédelem és a sziklamászás érdekeit is szem előtt tartó, izgalmas klettersteig parkot hozott itt létre, amiért őszintén gratulálunk az út kifundálóinak és megvalósítóinak, a tatabányai Alpin Sportklub csapatának!

Hamarosan a részletes útleírások is megjelennek oldalunkon, kiegészülve a Turul úttal!

Vendéglátónk, Vince épp aznap ünnepelte a hatvanadik születésnapját. Egész nap egy sportcipőben rohangászott föl-alá a sziklákon. Hát, boldog születésnapot Vince! A hatvanadik születésnapomra nem is kívánnék magamnak mást, mint ilyen kondíciót!

Szerző: Galli Károly