Valamit visz a víz…

szennycsatornának használt középhegységi, dombsági patakjaink védelmében

Kedvesen csobogó erdei patak. Milyen jó is hosszú gyalogos vagy kerékpáros túra után megpihenni árnyékos partján! Ledobni a hátizsákot, bakancstól meggyötört lábunkat belemeríteni a hűs patakvízbe! Vagy csak gyönyörködni a zúgókon tajtékot vető víz áramlásában. Egy-egy völgy éke, hangulatának meghatározója a sziklák, bokrok között futó patak.
És milyen kiábrándító, mikor a vízfolyást elborítja a hulladék! A csendesebb forgókban műanyagpalackok ringatóznak, a zuhogók összehordott uszadékában megakadva halmozódik a fólia, nejlonszatyor. A patakpartot buja növényzet helyett építési törmelék, műanyagvödör, sörösflakon borítja. A mederből kövek helyett autógumi, rozsdás kályha, fél Trabant szomorú váza meredezik elő. Az áradások aztán magukkal ragadják a töméntelen szemetet, és több kilométer hosszan szétterítik azt. Az üde csermely hulladékgyűjtő csatornaként működik.

Ki a felelős? Csak őszintén!

A hazai patakok, vízfolyások elszennyezéséért közvetlenül és leginkább sajnos a helyi lakosság és a nyaralótulajdonosok a felelősek. Mindjárt elnézést is kérünk a településükért munkálkodó, azt szépítő, védő-óvó, fejlesztő lakosoktól! Tény azonban, hogy a patakszennyezések zöme kommunális hulladék, amit a helybéli lakosok egy része önt a patakmederbe, szemétszállító kanálisnak tekintve azt. Így kerül háztartási szemét, gazdasági melléktermék és építési törmelék a vízfolyásokba.
Minden település szégyene a szemetes patakpart… és a környezetét szennyező lakos!
Aki ilyet tesz, nem „csak” saját lakókörnyezetét rombolja! Mennyi erőfeszítést hoznak sokan, hogy maguk számára élhetővé, a turizmus számára vonzóvá varázsoljanak egy-egy kis falut, városkát, térséget! És mennyire tönkre teszi munkájukat az a pár felelőtlen, lakókörnyezetével szemben igénytelen polgár, akinek „köszönhetően” a bájos patakpart szemétgyűjtővé válik!

Nemcsak ronda, veszélyes is!

A patakszennyezés nem csupán esztétikai probléma. A nejlon és a pillepalack kémiailag nem szennyezi a vizet, a kommunális hulladékkal azonban akár veszélyes anyagok – mérgek, bomló szerves anyag, olaj, stb. – is a vízbe kerülhetnek, amelyek súlyos fertőzést, mérgezést okozhatnak.
Pillepalack-lobbi és közösségi tudat, avagy Ausztriában is használnak eldobható flakont

Közvetlenül felelős a patakszennyezésért az a hatalmas erejű gazdasági lobby a gyártó és kereskedő cégek részéről, amely az eldobható műanyag pillepalackok és szatyrok, illetve alumínium flakonok gyártásában, forgalmazásában és felhasználásában érdekelt. A patakok hulladékkal való szennyezése ugyanis nagyrészt e két anyagfajtából tevődik össze.
Igaz persze, hogy nem kötelező eldobálni az üres palackot. Aki járt már Ausztriában vagy Szlovéniában, tapasztalhatta, hogy ott szinte ismeretlen fogalom a patakban ringatózó műanyag hulladék. Náluk talán nem használnak eldobható palackokat? Dehogynem, ugyanúgy, mint nálunk! Akkor hol a különbség? A szelektív hulladékgyűjtés ezekben az országokban jóval elterjedtebb, mint nálunk, mégsem itt kell keresni az okot. A különbség a fejekben van. A   közösségi tudat és az egyéni érvényesülés stratégiája között. Nálunk is akadnak, akiket nem  zavar, ha piszkos, szemetes a kör-nyezetük, a többség azonban igenis a tiszta környezet mellett foglal állást. Ha kirándul, mégis eldobja a szemetet! Mert nem otthon van! Saját házában, kertjében példás rendet tart, de a szemetet, építési törmeléket gond nélkül borítja a közeli vízmosásba, mert az már nem az övé… osztrák sógoraink már megtanulták, hogy ha mindenki betartja a szabályokat, az jó az egyes embernek is, de ahhoz neki magának is be kell  tartania!
Hulladékot sajnos találunk olyan patakszakaszokon is, amely fölött nincs település. A szennyezők ez esetben maguk a turisták! Nincs szomorúbb, mint a környezetét szennyező természetjáró! És nem csak az autósturistákról van szó, akik sajnos gyakran tartoznak a szemetelők táborába, de az erdei ösvényeket járó gyalogosok, kerékpárosok között is akad, aki eldobja a szemetet.
Turistának lenni rang, és a rang kötelez. Aki szemetet dob el – patakba, vagy máshova – az nem nevezhető turistának!

Ugyanilyen kiábrándító a szemetet a patakba borító erdész, erdei munkás. Pedig a középhegységi patakmedrekben gyakran találni a hegyoldalról belegurított traktor- és teherautógumit, kenőolajos flakont, ami egyértelműen az erdő-gazdaságban dolgozók számlájára írható. Azt a közeget szennyezik, amely munkahelyük, kenyéradójuk!

A Hegyvilág olvasói számára mondani sem kell, hogy mi magunk SOSEM dobunk szemetet a patakba, sem pedig máshova. A túrán keletkezett szemetet még a tűzrakóban sem hagyjuk, hanem haza (illetve az első kijelölt szemétlerakó helyig) visszük. Sőt! Az igazi, természetért rajongó, azt védő turista más után is hazaviszi a szemetet, ha módjában áll!

Ha mindenki eljön…
Részt vehetünk a különböző  egyesületek szemétgyűjtő, patakmeder tisztító tevékenységében! Sose gondoljuk, hogy erőfeszítésünk csepp a tengerben! Ha mindenki eljön, megtisztul a környezet és nem lesz, aki szemeteljen!
A szemétgyűjtésnek nevelő hatása van. Bizonyára sok helybeli elgondolkozik, ha látja, hogy a falu alatti patakmederben idegenek gyűjtik az ő szemetét. Talán el is szégyelli magát…

Ha szemetelőt látunk, vagy beazonosítható szeméttel találkozunk, ne habozzunk feljelentést tenni. A patakok szennyezése törvénybe ütköző cselekedet!

Tudatformálás és nevelés

A legfontosabb mégis a tudatformálás! Neveljük gyermekeinket környezettudatos, másokért és a természetért felelősséggel  érző polgárrá, hogy a következő generációk számára ismeretlen fogalom legyen a szemétdombbá aljasított patakpart!