Kép és szöveg: Nagyváthy János

Táborozás a hegyekben

Bonyolultabb, mint elsőre gondolnád!

Saját mobil házikónkban táborozni hangulatos, praktikus és hosszabb távon olcsóbb is, mint állandóan fizetős szállást keresni. Számos tesztet, összehasonlítást, jellemzést olvashattunk már a különféle hegyi sátrakról, de a használatukkal kapcsolatos gyakorlati ismeretekrõl alig esik szó. Talán azért mellőzik mindenütt ezt a témát, mert annyira magától értetődő. Ha azonban első alkalommal próbáljuk egy köves-sziklás nyeregben, vagy egy völgy törmelékes oldalában felállítani ideiglenes lakhelyünket, mégiscsak jól jöhet néhány tanács.

 A terepviszonyok nem ismerhetők előre

Hegyek között azt gondolnánk, hogy ott alszik az ember, ahol akar – de a valóságban ebbe a terepviszonyok nagymértékben beleszólnak. Érdemes már az előkészületeknél figyelembe venni, hogy ne a legsűrűbb szintvonalakkal jelzett területre tervezzük az éjszakázást. S bár a térkép nézegetése sokat segíthet a választásban, arra a legrészletesebb, legkedvezőbb méretarányú példány sem fog választ adni, hogy hol milyenek a tényleges feltételek. A síknak jelzett területet is boríthatják karsztos barázdák vagy durva kőgörgeteg, miképp a meredek hegyoldalban is akad néha vízszintes, puha talajú terasz. Az erdőhatár fölött olykor kifejezetten táborozásra teremtett, puha gyepszőnyeggel borított rétek is elõfordulnak, amelyeken legfeljebb a sátrunkat megrágni készülő birkák okozhatnak kényelmetlenséget. Gyakran azonban csak csóváljuk a fejünket lemondóan, miután a kőfolyásokkal, sziklatömbökkel teli hegyoldalon már a sokadik negyedórát tettük meg egyre súlyosabbnak érzett hátizsákjaink alatt görnyedve és reménykedve, hogy a következő terephajlat után találunk legalább egy zsebkendőnyi kényelmes területet.
Ilyenkor nem marad más, mint kompromisszumot kötni és megpróbálni az adott viszonyok közepette megteremteni legalább a minimális komfortot.

A sátorhelyet általában ki kell alakítani!

Ha ilyen terepen vagyunk, először is nézzünk körül, hol a legkevesebb a földből kiálló masszív szikla, amit nem tudunk megmozgatni. Ha erre nem figyelünk, az éjjel oldalunkba nyomódó csücskök, derekunkat bántó kiemelkedések vagy horpadások alapos szenvedést okozhatnak. Más kérdést jelentenek a szabadon heverő kisebb kövek, mert ezeket félredobálhatjuk, vagy – ha nagyobb, de laposabb kövekről van szó, pl. palás kőzetű a környék – megpróbálhatunk belőlük kirakni egy közel vízszintes területet. Néha maga a sziklafelület kínálja a legsimább, legkényelmesebb lehetőséget, ez lehet akár egy hatalmas gránitlap. Ez azonban nem gyakori, többnyire dolgoznunk kell a terepen, és éjjeli pihenésünk egyenes arányban fog állni a ráfordított energiával.

Legegyszerűbb a „kakukk-elv”

A frekventáltabb útvonalak mentén gyakran találunk kövekkel körbekerített és többé-kevésbé már kialakított sátorhelyeket. Ilyenkor ezeket használjuk, s ne bolygassuk fölöslegesen tovább a természetet! De a feltűnést is kerüljük, nem csupán az esetleges szankciók miatt, hanem a környezet nyugalmának biztosítása érdekében. Este sötétedés előtt nem nagyon érdemes tábort verni, reggel pedig célszerű korán lebontani, hacsak nem terveztünk hosszabb tartózkodást az adott területen. A menedékházak környékén sok esetben megtûrik a sátrazást, feltéve, ha nem közvetlenül a ház mellett telepszünk le. Különösen ügyeljünk arra, hogy semmiképpen ne a helikopter landolására kialakított vízszintes területet használjuk sátorhelyként!

A sátorhely kiválasztásának legfőbb szempontja, hogy az objektív veszélyeknek mennyire vagyunk kitéve, kőhullás vagy lavina veszélye fenyegeti-e táborhelyünket!

A sátor fölállítása

Ha kialakítottuk a sátor helyét, következő lépés annak felállítása. A ma beszerezhető típusok többségével ezt könnyű megtenni, és az önhordó szerkezetet összeállítva is ide-oda tudjuk rakosgatni. Miután áll a sátor, végezzünk „próbafekvést”, azaz a végleges rögzítés előtt feküdjünk bele és figyeljük meg, nincs-e valami kidudorodás az alján. Ha ilyet észlelünk, ilyenkor még egyszerûen odébb húzhatjuk vagy eligazgathatjuk leendő alvóhelyünket, netán kivehetjük a problémát okozó kődarabot. Természetesen a jelentéktelenebb problémákat kompenzálhatjuk egy megfelelő helyre tett ruhadarabbal is, de legyünk kritikusak, hiszen a nyugodt alvás akár a következő túranap sikerének záloga lehet!
Ha megtörtént az ellenőrzés, jöhet a sarkok rögzítése, amit sziklás tereprõl lévén szó, nyilván aligha tudunk megoldani a földbe levert normál alumínium cövekekkel. Ilyenkor használhatunk hajlított végű, vékony, de okvetlenül masszívabb anyagból készült, rúd alakú cöveket, mely nem hajlik vagy törik el olyan könnyen, ha ráütünk néhányat. Néha a T alakú típus megfelelõbb, érdemes többfélét is magunkkal vinni. A kalapács viszont nem létszükséglet, fölösleges cipelni – helyettesíteni tudjuk egy kővel, netán jégcsákánnyal is. Ha a hagyományos módon kivitelezhetetlen a sátor széleit lecövekelni, más módszerekhez kell folyamodnunk, például a keresztbe fordított rúdra rápakolt nagyobb kő segíthet. A zsinórokkal is ez a helyzet, a cövek kövek közé szorítva jól rögzíthetõ, de a madzag végét rá is hurkolhatjuk valami nagyobb szikladarabra. Néha a túrabotjainkat és egyéb felszerelési tárgyainkat is kiválóan használhatjuk. Legyünk találékonyak, a kreativitásunkat engedjük kibontakozni!

A felállított sátor kifeszítésénél arra is fordítsunk figyelmet, hogy a külső és a belső anyag sehol ne érjen egymáshoz. Csak így tud a belsõ, szellőző anyagon átjutó pára akadálytalanul oldalra lecsurogni, s nem kapjuk vissza azt nagyobb koncentrációban a nyakunkba. Ezek persze már nem csak a köves, sziklás vidékekre jellemzõek, hanem akár egy balatoni kempingezésnél is megfontolandó praktikák…

Házikónk bejáratát lehetõleg ne az uralkodó széliránnyal szembe fordítsuk. Inkább a túloldalról fújjon a szél – gondoljunk csak a főzésre, amit esetleg az előtérben kell végeznünk. A csapadékot is vegyük figyelembe. Merre folyik le az esővíz, esetleg szükséges-e körbeárkolni lakhelyünket? Miután áll a sátrunk és berendezkedtünk, átadhatjuk magunkat a gondtalan pihenésnek, vagy hozzákezdhetünk a jól megérdemelt vacsora főzésének.

Sátorbontás – alkalmazkodva a körülményekhez

A sátrat azonban nem csak felállítani, hanem lebontani is szükséges. Mielőtt elcsomagoljuk, lehetőleg teljesen szárítsuk és szellőztessük ki, főleg ha hosszabb ideig nem tervezzük ismét előszedni. Ellenkező esetben ne csodálkozzunk, ha idővel megpenészedik. Persze a reggeli sietség és  a nap hiánya sem mindig teszi lehetővé az ilyesfajta törődést. Hidegben vagy esőben vacogva örülhetünk, ha minél gyorsabban bele tudjuk gyűrni a hátizsákunkba. Ilyenkor inkább arra figyeljünk, hogy a többi holmink ne nedvesedjen át a csuromvizes sátortól, a szárítást nyugodtan későbbre halaszthatjuk.