Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
 Az ausztriai A2 autópályán Tarvisióig (Rábafüzes – Graz – Klagenfurt – Villach). Kranjska Gora felé indulva, a szlovén határ előtti Fusine településen kell jobbra fordulni a Lago di Fusine táblánál. A keskeny aszfaltút a felső tóig vezet, innen indul a gyalogtúra.
Előbb az 512-es úton a Rifugio Zacchi menedékházig (1380 m), innen az 513-as úton a beszállásig, 1740 m (a jobbra kiágazó 517-es út a Mangartra vezet!).

A túra leírása:
A beszállásig hosszú és kimerítő gyaloglással érünk el, a végén meredek kőtörmeléken haladva az összeszűkölő, komor sziklakatlan alján. Ennek bal oldali falán indul a klettersteig. Előbb kéménytechnikával araszolgatunk föl egy sziklahasadék simára oldott falain vagy tíz métert (C-D), majd innen hosszan lépegetünk fölfelé egy meglehetősen kitett, több helyütt elkeskenyedő peremen (B). Egy rövid fölszökést követően (B-C) a párkány visszafelé, a sziklakatlan központjának irányában folytatódik (B). Végül ellaposodik a terep és beérünk a katlan felső szűkületébe, ahol a komolyabb mászás kezdődik.
Előbb egy márványosra oldott-csiszolt sziklamederben kell átkelnünk, ennek túloldalán fémtappancsok jelzik a biztosított út kezdetét. A kapaszkodást nehezíti, hogy a drótokból, láncokból álló „mászósegítség” alsó pontja nem rögzített, szabadon fityeg. Legjobb jól megfeszíteni és karizomból felhúzni magunkat (C). A biztosítás az innen induló, függőlegessé váló szakaszon sem jobb: kusza, szakadozott drótköteg, amely ha nem vigyázunk, könnyen a szemünkbe csap. Följebb vaskampók sora következik, itt már normális (bár kissé öreg) drótkötél segíti a biztosítást (C-D).
Keskeny vízszintes peremre érünk, amelyen jobb kéz felé sétálva csaknem a beszállás fölé érünk (B-C). Innen kitett, függőleges felszökés indul mászókampókkal és drótbiztosítással (C-D). Följebb megkerülünk egy rendkívül kitett sziklabordát majd hosszan mászunk fölfelé egy hasadék mentén a falon (C-D). Följebb újra rövid traverz következik (B), az innen továbbinduló felszökés már kivezet a falból (C).
A csúcsig azonban még hosszú az út. Görgeteges szakaszok, könnyű sziklamászás (UIAA II-), rövid biztosított szakaszok (C) váltják egymást (jobbra kiágazás a Tarvisio Bivakhoz), egy bizonytalanul lengedező drótkötéllétrával is meg kell küzdenünk, míg előbb a hágóba, majd innen pár perc gyaloglással a csúcsra érünk.

Lemenet:
Biztosított úton csak ugyanerre tudunk leereszkedni a hegyről. A Ponca gerincen, vagy a Kotova Spicán vezető utak nem jelzett turistautak, mászófelszerelés szükséges!). Hasonlóan jelzetlen a Kotova Spicát alulról kerülő ösvény, amely ráadásul egy másik völgybe vezet (Tamar-völgy).

Megjegyzés:
Csak tapasztalt és teljes klettersteigfelszereléssel, illetve nagyon jó kondícióval rendelkező mászóknak ajánlott a túra. Víz csak a kuloár aljában van, 1 liter minimum kell! A klettersteigen az út elhanyagolt állapota és a kőhullásveszély jelenti a fő kihívást, illetve a visszamászással együtt járó fokozott veszélyek (kimerültségből adódó koncentrációcsökkenés, a kitettség fokozott érzete, a lemászás nehézsége). E lemászáshoz érdemes kötelet, ereszkedőeszközt is vinnünk! Segítségre nem számíthatunk, hisz menedékház nincs a közelben, ha pedig jelzetlen úton próbálunk lejutni, fennáll az eltévedés veszélye is, de itt mászófelszerelésre, kötélre mindenképp szükség lesz. Mindezek miatt nem túl népszerű útvonal, jó eséllyel magunk leszünk, pedig igazán izgalmas mászás csodaszép környezetben. Kihívásos út!

Mászható időszak:
június-október

Menedékház:
Rifugio Zacchi (1380 m)

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, túrabot, kötél, ereszkedőeszköz

Hasonló klettersteig:
Kopiščarjeva út
Via Italiana