Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
Budapestről az M1 majd Ausztriában az A1-A2-S6 autópályákon, Leobentől az A9-en Liezenig, innen Schladmingon át az A10-et keresztezve Bischofshofennél kell Dienten felé lekanyarodni. A település előtt a Dientner Sattelnél a parkolóban hagyjuk a kocsit (1340 m). Innen kb. 20 perc az Erichhütte (1535 m), ahol meg is alhatunk. A hüttétől a 432-es úton a réteken indulunk a jelzett ösvényen. Az első elágazásnál balra (Hochkönig felé), a másodiknál szintén balra térünk (jobbra a Greitspitz klettersteig útja indul). Két létra után sziklás hágóba érünk (Hochscharte), itt újra balra térünk és kb. 5 perc még a beszállás (2310 m), amit tábla is jelez.

A túra leírása:
A steig két fő szakaszra bontható. Az első a csipkés, elképesztően látványos ls kitett tornyok között vezet, itt található a Flying Fox a kötélhíd és a leglátványosabb gerincszakasz, a nehézsége max. C-D. Időben kb. az út kétharmadát teszik ki. A menekülőút kiágazása után következik a második szakasz a hatalmas Kummetstein torony falának mászásával, amit még további föl és lemászások követnek egészen a csúcsig. A két legnehezebb mászás (D) a második szakaszon található. A hosszú mászás során kis fémtáblán olvasható elnevezések segítik a beazonosítását annak, hogy éppen merre járunk.

Rövid C-D felszökéssel indul az út a Flower Towerra. Kicsit följebb könnyebbé válik az út B, B-C. A gerinc tetején és oldalában mászunk majd leereszkedünk egy kis nyeregbe. Kisebb felszökések és egy szép traverz után meredek és kitett falmászás (Via Mala Schlucht) következik (C-D). Túljutva egy keresztező hasadékon (C) kell jókorát átlépni, majd traverz (Jungerfrauen Sprung), és újabb hosszú felszökés (Porti Sport Direttissima) következik a Teufelsturm tetejére. Innen kitett és nehéz lemászással (C-D) jutunk le a háromdrótos kötélhídhoz. A következő tornyot harántoljuk (Lehner traverse, C), majd újabb meredek ereszkedéssel (C) jutunk egy törmelékes bevágásba. Az újabb torony mászása inkább hosszú, mint nehéz: C, B-C, B, köves, törmelékes terepen a tetejéig (Almhauslblick Naturfreundewirt). Túloldalán leereszkedve (Saller Riss) érünk el a Flying Foxhoz. Ez mindössze egyetlen drótkötél egy szakadék fölött. Ha nincs kedvünk hozzá, C-D-s mászással kikerülhető. Csigás szerkezet itt nincs, a feladat egy rövidszáras karabinerrel rácsatlakozni, az Y szárakat mögé kapcsolni, beleülni és karból áthúzni magunkat a mélység fölött. Az átkelés után könnyű (B) de hosszú mászással jutunk föl a Teufelshörndl torony tetejére. A torony túloldalán a steig talán leglátványosabb szakasza következik (Brückner Grat). Tűhegyes tornyok sorozata, amelyeken végigvezet a steig. Itt válik teljessé a kitettség, hiszen jobbra-balra hatalmas mélységek fölött mászunk a kihegyesedő tornyok tetején. Előbb egy lejtős gerincélen leereszkedünk a Teufelshörndl-ról (C, C-D), majd egy kisebb plató után jön a legvagányabb sziklatűk mászása (C-D, C) egy meredek repedés mentén majd a torony függőleges gerincélén (Dientner Schneid, C-D) egy elképesztően keskeny és hegyes gerincre (C). A legcsúcsosabb toronyról meredeken lemászunk (B-C), még pár föl-le következik (Bosch Promenade) végül egy visszahajló és nagyon kitett lemászással (C-D) kiérünk a tornyok ezen erdejéből. Innen törmelékes terepen jutunk a menekülőút kiágazásához (jobbra), majd a Kummetstein torony aljába.

A steig második szakasza a Kummetstein hatalmas déli falán vezet föl mintegy 200 m hosszan. D és C-D szakaszok váltakoznak a függőlegeshez közeli, nagyon kitett falon (Franzl’s Fantastica). Nagyon elegáns steig, mesterséges lépés csak ott van, ahol tényleg nagyon kell, és a drótot csaknem esésirányban vezették a fal repedései, kisebb kéményei, peremei között. A csúcs (2772 m) felé közeledve a mászás könnyebb lesz (C), majd A, B szakaszok következnek. Innen fogjuk először megpillantani a steig végét jelentő Hoher Kopf csúcsát, és szembesülni azzal, hogy odáig bizony még mindig igen hosszú az út. Először is jelentős szintvesztéssel ereszkedünk le a torony túloldalán (Brandner Abfahrt, B-C, C) egy újabb nyeregbe. A steig a túloldali gerincél bal oldalán, előbb a falon vezet tovább közel függőlegesen (D, följebb C-D) a gerincig (Franz-Eduard-Matras Kopf). A könnyű, de látványos gerincszakaszt (B) több izgalmas, hasadékokon való átlépés színesíti (C). Itt már igazán „nyeregben”, pontosabban csúcsközelben érezzük magunkat, ám ismét ereszkedés következik (B). A törmelékes átkelés után tagolt sziklákon mászunk újra föl (B-C) egyre meredekebben, míg a gerinc alatti szakasz eléri a C-D nehézséget. A gerincre fölérve A-B-s mászással rövidesen fönt állunk a Hoher Kopf 2875 m magas csúcsán, a Königsjodler klettersteig végén.

Lemenet:
A Hoher Kopf csúcsáról 5 perc séta a Birgkarscharte. Innen indul némi drótkötélbiztosítás (A) és könnyű mászás mellett a 432-es jelzett út a Birgkar-on lefelé. A felső szakasz kellemetlenül csúszós és törmelékes, lejjebb inkább sziklás, de végig kitett a fentről legördülő köveknek. Középtájon becsatlakozik a menekülőút. A lemenet során oldalról követhető végig a tornyokból álló fantasztikus gerinc, amelyen a klettersteig halad. A középső szakaszon gyakran adódik vízvételi lehetőség. Végül a sziklás ösvény a tornyok alá ér, ahonnan kb. 60-70 m szintemelkedéssel érünk vissza a beszállás alatti Hochscharte-ba, ahol a kör bezáródik és a reggelről már ismert úton térünk vissza az Erichhütte érintésével a Dientner Sattel parkolójába.

Megjegyzés:
Az ún. „nagy” klettersteigek közül is a „leg-leg-leg” talán a Königsjodler. Útvonaltvezetése mindenképp kiemeli a hasonló steigek sorából. Fantasztikus sziklavilágban, elképesztő sziklatornyok között építették ki. Talán nincs olyan klettersteig elem, amit itt ne próbálhatnánk ki: függőleges falmászás, ereszkedés, hasadékok, kémények, kötélhidak, flying fox, kitett tornyok, gerincélek, visszahajló ereszkedés stb. jelentik a repertoárt. Mindez lenyűgöző alpin környezetben, hatalmas magasságok fölött, olykor elképesztően kitett helyeken, és 1700 méteren keresztül. A sok föl- és lemászás miatt a tényleges fölfele szintet nehéz pontosan megadni, de kb. 750 méterre tehető, amelyhez kb. 200 m lefelé mászás is jön (pontos mért adat nem áll rendelkezésünkre).

A menekülőútnál (a hatalmas Kummetstein előtt jobbra, angol-német nyelvű tábla jelzi), ha már nagyon fáradtak vagyunk vagy romlik az idő, ne fontolgassuk a kiszállást, hiszen nagyon sok (1,5-2,5 óra) mászás áll még előttünk és az igazán nehéz részek (D) is csak innen következnek.

Gyakorlott és jó kondícióval rendelkező mászóknak javasolt, tökéletes időjárási prognózis esetén, korai indulással. 1,5-2 l víz és bőséges energiapótlás álljon rendelkezésre. A közelmúltban történt több baleset, mentés oka az volt, hogy vagy kezdőket vittek a steigre kereskedelmi túraszervezők, vagy az időjárási körülmények sem voltak megfelelők – esetleg a kettő kombinációja. A lefelé vezető útvonal – Birgkar – felső szakasza is gyakran havas-jeges, akár nyáron is – erre is föl kell készülni. Mi azt javasoljuk, hogy a Königsjodlerre vezetett túrához is csak akkor csatlakozz, ha már van némi klettersteig gyakorlatod.

Mintegy 200 m szintkülönbség spórolható meg a gyaloglásból, ha előző este fölmegyünk az Erichhüttéhez és itt töltjük az éjszakát, 1540 m-ről indítva reggel a túrát. Szintén jelentős könnyítés, ha a mászás után a kiszállástól jó félórára eső Matrashaus-ban (2941 m) alszunk és a következő nap ereszkedünk vissza a kiindulóponthoz.

Mászható időszak:
június-október

Menedékház:
Matrashaus am Hochkönig (2941 m)

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, túrabot

Hasonló klettersteig:
Gianni Costantini VF
Via Eterna – Brigata Cadore

Szerző: Galli Károly
Fotó: Galli Károly, Gyulai Péter