|
Részletes beszámoló
Megközelíthetőség:
A Hegyeshalom-Bécs-A2 autópályán (Graz)-Semmering (S6)-Bruck-Leoben, majd az A9 autópályán Hinterstoder felé térünk le. Hinterstoderben a Johannishof parkolótól (fizető!) a hídon átkelve a jelzett úton indulunk a Prielschutzhaus felé. Elhagyjuk a Polsterhüttét, ahonnan gyönyörű a panoráma a Grosses Priel egész csoportjára. A Priel-schutzhaus-ig 2-3 óra gyaloglás és 829 m szint vár ránk.
A háztól a jelzett úton fölfelé, majd kétszer jobbra térve, a piros fölfestéseket követve kb. egy óra alatt jutunk a beszállást jelentő kis sziklafal tövébe.
A túra leírása:
Keskeny peremmel, majd rövid, erős felszökéssel (C-D) indul a mászás. Fölötte törmelékes terepen gyalogolunk föl a „Locomotiv scharte”-ig, ez egy keskeny csorba, ahol az út átkerül a csúcstól lefutó hatalmas sziklagerinc túloldalára. A steig igazából itt kezdődik. Egyben bepillantást nyerünk abba a gigantikus falba, amelyen a klettersteig tekereg fölfelé – szép időben a mászók hosszú sora kígyózik fölfelé aprócska színes hangyaként a félelmetes sziklavilágban, ami innen jól végigtekinthető.
A csorba alatt egy keskeny perem tátongó szakadékba vezet, ezen kell lemásznunk pár cövek és egy kissé visszahajló létra segítségével – jobb, ha itt hozzászokunk a létrázáshoz, lesz még pár.
Hosszú, igen látványos traverz kezdődik (C), amelyet sikamlós vízátfolyások, trükkös kis áthajlások (D), felszökések és ezek kombinációi tesznek izgalmassá. Majd leereszkedünk egy kampókkal teletűzdelt bevágás tövébe. Innen kezdődik a mászás, most már fölfelé, egészen a csúcsig. Az első pár méter nehéz kapaszkodás, (D), majd kampókon, sziklákon és létrákon mászunk hosszan fölfelé, csaknem függőlegesen (C, C-D). E nagyon látványos szakasz után ismét jórészt oldalazunk, de továbbra is változatos, helyenként kitett a mászás (B, C). Pár izgalmas felszökés után egy törmelékes részen megpillantjuk a steig főfalának tekinthető függőleges falon vezetett, a steigre oly jellemző létrasort, ahol a kulcshelynek tekintett kissé visszahajló létra (D) is található. Törmelékes terepen érünk a falszakasz tövébe, ahonnan a létrák egymás fölötti sora indul. A hosszú, kissé kifelé dőlő „kulcslétra” megdolgoztatja a bicepszeket – bár azok ezen a steigen végig működésben vannak. Egy omladékos perem, majd fölötte függőleges létra (a végén trükkös kiszállással, C-D) vezet be a következő létrasorba. Aztán tovább, újra és újra létrákon (C), köztük kitett átkötéseken, peremeken küzdjük magunkat mind följebb és följebb. Egy szűk hasadékban egy megdőlt létrán kapaszkodunk föl, ezzel a létrák sora véget ér.
Vad sziklavilágban mászunk tovább drótkötélbiztosítás mellett. Kisebb felszökések, hasadékok, bevágások, kitett peremek váltogatják egymást (B, C), miközben az útvonal egy torony oldalában befordulva elhagyja a sziklafalat és a csúcsról lefutó főgerinc felé közelít. Elérünk egy gerincet, de ez még mindig nem a főgerinc. Újabb felszökések (C) következnek, illetve igen kitett traverzek és peremek. A magashegyi környezet, amelyben mászunk, a bizarr sziklatornyok, hatalmas mélységek félelmetesek és lenyűgözők egyben. Végül hosszú, egyre törmelékesebb kapaszkodás után elérjük a főgerincet.
A Grosses Priel csúcsát díszítő hatalmas, piros kereszt valószerűtlenül közelinek tűnik, pedig innen még jócskán kell kapaszkodnunk fölfelé. Gyaloglóterep és könnyű mászás (A-B) váltakozik, míg végre lepihenhetünk és élvezhetjük a csúcsi panorámát.
Lemenet:
A csúcstól a nyugati gerinckaréjon indulunk lefelé. Meg kell kerülnünk a hatalmas törmelékes, jeges aljú, omladékos sziklafalakkal övezett katlant, amelynek egy viszonylag szelídebb részén, a főgerinccel átellenben vezet az út lefelé. Érdekesség, hogy a gerincről végigtekinthetjük a szomszédos Tasilo klettersteig teljes útvonalát. A katlan oldalában előbb drótkötelek mentén (A-B), majd sziklás, törmelékes terepen ereszkedünk le, majd a törmelékes, füves, végül törpefenyőkkel övezett ösvény visszavezet a Prielschutzhaus teraszára.
Megjegyzés:
A klasszikus, „nagy” klettersteigek közé tartozik, amelyet nem annyira a mászás extrém nehézsége (max. D), sokkal inkább hossza (a 700 m szint mellett 1300 m a mászóút hossza) és magashegyi jellege tesz azzá. Ezért a steigért rendesen meg kell dolgozni: a 2100 m szint a teljes útvonalra még akkor sem kevés, ha két napra osztjuk a túrát (ez erősen javasolt!), és a Priel-schutzhaus-ban alszunk. Az útvonal igen látványos, kitett, igazi magashegyi sziklavilágban vezet, ennek minden szépségével és veszélyével. Ez utóbbi elsősorban a kőhullásban nyilvánul meg, amire bizony számítanunk kell az égbenyúló létrasorokon, ha szép időben, hétvégén mászunk, mivel ilyenkor bizonyosan sokan lesznek a steigen. Az útvonal jellegéből adódóan viszont kizárólag biztonságos, stabil időjárás esetén induljunk neki. Kizárólag tapasztalt és igen jó kondiban lévő kletterezőknek ajánlott! Érdemes korán neki vágni, még akkor is, ha a menedékháztól indulunk, mivel a lefelé menet is hosszú, kimerítő és még némi könnyű biztosított mászás is akad benne (A-B). A ház fölött nincs vízvételi lehetőség, 1,5-2 l víz ajánlott!
Kőkemény klettersteig hétvége szervezhető nagyon jó kondiban lévőknek a közeli Schermberg Tassilo Klettersteig kombinálásával: első nap fölmászunk a Priel-Schutzhaus-ig, másnap a Bert-Rinesch steigen megmásszuk a Grosses Prielt, majd a túloldalon lereszkedünk a Welfer hüttéig. A harmadik nap innen megmásszuk a Tassilo klettersteiget, majd a Priel-Schutzhaus érintésével visszatérünk a kiindulópontba.
Mászható időszak:
június-október
Menedékház:
Priel-schutzhaus (1420 m)
Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, túrabot
|
Nehézség értékelése:
Saját értékelés: D
bergsteigen.at:D
klettersteig.de: D-E
Nehéz, nagyon kondícióigényes, igazi magashegyi jellegű útvonal. Jellemzően C, C-D, itt-ott rövid szakaszon D nehézségű, helyenként nagyon kitett és igen hosszú. Jellemzői a hosszú, kitett függőleges létrasorok. Kiszállásra nincs lehetőség. Kőhullásveszélyes. Csak gyakorlott mászóknak ajánlott! |
