Nehézségi fokozatok
Hol találhatók?
Felkészülés a klettersteigtúrákra
Mászás a klettersteigen

A klettersteig előre kiépített mászóút, amelyet jellemzően magashegyi, sziklás terepen hoznak létre. Német nyelvterületen klettersteig, Olaszországban, Franciországban via ferrata, esetleg via attrezzata. Angolul fixed rope route, secured climbing route, esetleg cabel route. Magyarul talán biztosított mászóút. A különböző elnevezések ugyanazt a fogalmat takarják. Olyan túra- illetve mászó útvonal, amelyet drótkötél kifeszítésével, mesterséges lépések, fogások – vascövekek, kampók – kialakításával, létrák beépítésével, de akár függőhidakkal, dróthálókkal építenek ki. A mászók speciális biztosító szerkezet, ún. klettersteig-szett segítségével biztosítják magukat elsősorban a drótkötélre.

Nehézségi fokozatok

A klettersteigek nehézsége nagyon változó, az egyszerű sétát kapaszkodóként segítő túra-klettersteigektől az extrém, visszahajló falakon vezetett kőkemény utakig terjed. A nehézség kifejezésére sokféle skála létezik. Manapság egyre jobban terjed az A-tól E-ig (újabban F-ig) terjedő rendszer. Ez a besorolás kizárólag az út technikai nehézségét veszi alapul, a kondícióigényt, a kitettséget, az út hosszát, időtartamát nem osztályozza. Kevésbé szubjektív, mint más rendszerek, a megadott fokozatok nagyjából hűen adják vissza a tényleges nehézséget, de a szubjektív elemet teljesen kiszűrni azért nem lehet, mivel nincsenek objektív mérőszámok, kategóriák. Egy-egy klettersteigen a nehézségi fokozatok váltakoznak, az egész útra vonatkozó nehézség mindig a legnehezebb szakaszt jelöli, ha tehát egy C-s útban van egy méteres E áthajlás, az út besorolása E.

A – könnyű
Hegyi gyaloglóterep sziklásabb, meredekebb szakaszainak biztosítására szolgál. Felszerelés nem szükséges. Lásd pl. Völlerin steig!

B – kissé nehéz
Meredekebb sziklákon, párkányokon, létrákon vezetett útvonal, ahol esetenként már nem csak gyalogolnunk, hanem másznunk kell. Minden lépés és fogás egyértelmű, komolyabb erőkifejtést nem igényel. Kitett lehet, kezdőknek klettersteig szett ajánlott. Lásd pl. Alpenvereinssteig!

C – nehéz
Akár függőleges falakon is vezethet a steig, amelynek mászása már komolyabb erőkifejtést igényel. A lépések és fogások kiépítettek, egyértelműek. A klettersteig szett mindenkinek ajánlott. Lásd pl. Drachenwand klettersteig!

D – nagyon nehéz
Függőleges, vagy akár kissé áthajló részeket tartalmazó szakasz. A mesterséges lépések, fogások mellett gyakran részben vagy egészében a szikla természetes fogásait, lépéseit kell megtalálnunk, a lépés gyakran csak tapadást jelent – természetesen a drótkötél itt is megtalálható. Némi sziklamászó gyakorlat nem árt, bár nem szükségszerű. Klettersteig szett kötelező. Lásd pl. Loser klettersteig!

E – extrém nehéz
Függőleges és/vagy áthajló szakaszok, amelyek megmászása kifejezetten komoly felsőtesti izomerőt és technikai tudást igényel. A drótkötél mellet rendszerint semmilyen más segítség nincs, a lépések gyakran csak tapadásosak, vagy csúszósak, esetleg apró sziklaperemek. Lásd pl. Johann klettersteig!

A létező klettersteigek a technikai nehézség szempontjából az öt fokozatú skálánál nagyobb változatosságot mutatnak. Ezért gyakran használnak átmeneti kategóriákat, mint pl. C-D, sőt újabban ennél finomabb árnyalásokat is, pl. D+. A zárójel alternatív útvonalat jelöl, pl. C (E). Egyes leírások már bevezették az F kategóriát is.

Hol találhatók?

Klettersteigeket elsősorban az Alpokban építettek. Itt számuk ezer fölötti. Megtalálhatók még a Pireneusokban vagy Korzikán is, illetve sokkal kisebb mértékben a Kárpátokban – ezek a láncos utak (pl. a Magas-Tátrában, Bihar-hegységben, a Királykőn) inkább túraösvényeken nyújtanak némi segítséget, semmint klettersteig jellegű mászóutak lennének. Más kontinensen csak elvétve találkozhatunk velük.

Országok, stílusok
A különböző alpesi országokban más-más célból hozták létre a klettersteigeket, és jellegük is másmilyen.
Olaszországban, döntően a Dolomitokban a híres via ferraták, pl. Olivieri, Costantini, Piazzetta leginkább nagy magashegyi túrák kellékei: egy-egy csúcs elérését szolgálják a nem sziklamászó hegyrajongók számára. A turizmus forgalmának növelése céljából is építettek látványos, nehéz utakat. Itt, főleg a Garda-tó környékén épültek az első extrém via ferraták (pl. Pisetta), ahol a mászás nehézsége és kitettsége volt a fő szempont. A 80-as évek től sokáig nem épült több ferrata a Dolomitokban (az utóbbi években szerencsére vannak új, nem is akármilyen utak, pl. a Sandro pertini via ferrata). Ennek megfelelően az utak néha kissé rossz állapotban vannak. A nyári szezonban egy-egy szép napon megjelenő tömegek igazolják, hogy növekvő igény van rájuk.

Ausztriában és Németországban ugyanakkor a 90-es évektől újabb fénykorát éli a klettersteig. Évről-évre nyitnak új, látványos, nehéz és hosszú biztosított utakat, amelyek egyértelműen egy-egy térség nyári turizmusának fejlesztését szolgálják. Alapvető cél a mászóknak kínált élmény, izgalom, kaland biztosítása és az út látványossága. Ezen utak kiépítettsége tökéletes, jól karbantartottak és biztonságosak. Ilyenek pl. a Berchtesgadener Hochthronsteig, vagy a Kaiser-Franz-Joseph klettersteig.

A szlovén klettersteigek kivétel nélkül csúcsokra vezető túrák biztosított szakaszai. Technikailag általában nem túl nehezek, ám kemény magashegyi terepen vezetnek (pl. Jalovec), és a teljes túrához a törmeléklejtők, könnyebb mászószakaszok, hómezők mellett jellemzően 1000-2000 méter körüli szintkülönbséget is teljesíteni kell. Az elmúlt egy-két évtizedben nem épült új út,  a meglévők állapota gyakran nem túl fényes. Ilyenek pl. a kifejezetten nehéz, nagyon szép terepen vezetett, de elhanyagolt Via della Vita a Júliai-Alpokban (az olasz-szlovén határon).

Franciaországban szintén elterjedtek a via ferraták, koncepciójuk azonban egészen más. Az itteni utak inkább afféle kalandparkok, mintsem hegymászó utak alternatívái. Jellemzően alacsonyabb tszf-i magasságokban, viszont nagyon kitett, hihetetlenül látványos sziklákon épültek, kötélhidakkal, csúszdákkal, dróthálókkal. Ezen ferraták a nagy mélységeknek, kitettségnek, áthajló falaknak megfelelően bőségesen el vannak biztosítási lehetőséggel, így aki betartja a biztosítás elemi szabályait, azok számára akár az áthajlásban való lógás is biztonságosabb, mint sok olasz ferrata, ahol kilazult drótok, valamint a magashegység objektív veszélyei, kőhullás, kicsúszás stb. is fenyegetik a mászót.

Felkészülés a klettersteigtúrákra

A klettersteigek átmenetet képeznek a túrázás és a sziklamászás között. Jellemzően nem szükséges sziklamászó és kötéltechnikai ismeretekkel rendelkezni, ám aki a Rám-szakadék létráin vagy akár a Magas-Tátra láncos útjain kezdte meg a tapasztalatgyűjtést, annak ugyancsak erős meglepetést okozhat egy-egy D-s osztrák klettersteig. Ezért a kezdőknek azt javasolom, pár könnyebb, B, maximum C nehézségű klettersteigen tegyék meg az első lépéseket, és ha nem biztosak magukban, jobb először szervezett, akár befizetős túrához csatlakozni.
A mászástechnikán, biztosítástechnikán túl alapvető követelmény elméletben megismerni a magashegységek viszonyait, a túrázás szubjektív és objektív veszélyeit. A tapasztalat aztán majd jön magától, csak sokat kell mászni.
A szükséges felszereléssel a következő menüpontban foglalkozom.

Fontos még megemlíteni az erőnlétet és állóképességet. Nehezebb és hosszabb utakon mindkettő alapvető fontosságú mind a biztonságunk szempontjából, mind azért, hogy élvezni tudjuk a túrát.
Egy ezer métert meghaladó szintkülönbségű magashegyi túra biztonságos teljesítése az átlagosnál jobb kondíciót igényel. A klettersteigeken való mászás, kb. D és E fokozatban már kifejezetten jó erőnlétet igényel a felső test izmait tekintve is. Különösen fontos a bicepsz és a hátizom fejlettsége, mert ezek segítségével húzzuk föl magunkat.
A szükséges erőnlét rendszeres testmozgással könnyedén elérhető. A legfontosabb a rendszeres túrázás és mászás. Az állóképesség tekintetében a legjobb a futás és a biciklizés. A magashegyi túrákon a lábizmok emelőerejét is fontos fejleszteni, pl. lépcsőzéssel, guggolással. A felsőtest izmait sziklamászással, télen falmászással, konditermi edzéssel, húzódzkodással, fekvőtámasszal fejleszthetjük.

A klettersteigekkel komolyabban foglalkozóknak ajánlom alapfokú sziklamászó tanfolyam elvégzését. Itt megtanulhatjuk a magashegyi terepen való mozgáshoz szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, illetve a gyakorlatban is elsajátítjuk a biztosítás- és kötéltechnika alapjait, amire olykor klettersteigen is szükség lehet, pl. ha valaki megakad és biztosítani kell, vagy ereszkedni. No és persze magáért a sziklamászás kedvéért is, ami valami más, még vagányabb, remek dolog!

Mászás a klettersteigen

Nagyjából C fokozattól a klettersteigen való mozgás már mászásnak nevezhető (bár ritkán B minősítésű függőleges közeli szakasz is előfordulhat). A mászó itt lehetőség szerint a természetes sziklafogásokkal és lépésekkel boldogulhat, de ezek hiányában, vagy a mászás megkönnyítésére mesterséges eszközöket helyeznek el a falban: vascövekeket, tappancsokat, kampókat, létrákat, kötéllétrákat stb. Ezen eszközök mind a mászást, mind a biztosítást szolgálhatják. A klettersteigek legalapvetőbb eleme a drótkötél, amely elsősorban a biztosítást szolgája, de a mászást is segítheti. Ritka kivételtől eltekintve drót mindig található (kivétel pl. Wildenauersteig, ahol kampók helyettesítik a drótkötelet).
A biztosítás módja: a Felszerelés menüpontban bemutatott klettersteig-szett segítségével két karabinerrel kapcsolunk rá a drótkötélre. Haladás közben a következő rögzítési pontnál a karabinereket mindig egyesével kapcsoljuk át, hogy egy karabinerrel mindig biztosítva legyünk. Mászás közben érdemes a karabinereket a drótot fogó kezünkkel fölfelé csúsztatni, majd a következő átakasztási pontnál amint lehet, átakasztani. Így minimalizáljuk a visszacsúszás veszélyét, ha pedig magunk előtt csúsztatjuk a karabinereket, elkerülhető, hogy az akasztási pontba érve kezdjük a lemaradt szárakat és karabinereket fölrángatni, ami pl. egy D-E, E szakaszon nagyon veszélyes lehet!

Esés
A klettersteigeket fokozottan ügyeljünk arra, hogy elkerüljük az esést! Ennek két oka is van. Míg a sziklamászó egy függőleges vagy áthajló falban eséskor számíthat arra, hogy elrúgva magát a faltól, a kötél a levegőben megtartja, a klettersteigen egy esés sokkal drámaibb lehet: eltávolodni nem lehet, hisz a drót nem enged elrugaszkodni a faltól, emellett a beépített eszközökön, vas cövekeken stb. jó eséllyel összetörjük magunkat. Másrészt sokkal nagyobb lehet az esés energiája, mint egy mászóútban. Míg ott az eséstényező max. 2-es lehet (eséstényező = eséshossz / kiengedett kötélhossz, 1,8-2 között extrém esés), addig a klettersteigen egy mondjuk 5 méteres eséssel csak 1 méter kötél áll szemben (5/1=5), amelynek el kell nyelnie az esés energiáját. A fellépő erőhatás gerincsérüléshez, vagy akár a kötél szakadásához vezethet. Az extrém erőhatás mérséklését szolgálja a rendszerbe beépített kötélfék, amely jelentősen csökkenti a kötélre jutó rántás erejét – kötélfék nélküli „házi barkács” klettersteig-szettel ezért tilos mászni!